Szép új magyar világ

A hét kétségkívül legszórakoztatóbb híre pénteken délután került fel a
világhálóra és rövid időn belül az egyik legolvasottabb témává vált a
különböző megosztó oldalakon. A sztori igazi kelet-európai történet, komikus
és tragikus egyszerre: a Jobbik egyik vezető politikusa, Novák Előd
tévedésből egy holokauszt-emlékművet koszorúzott meg Karcagon. Mégpedig úgy,
hogy nem csak ő, hanem a helyi nagykun jobbikosok is benézték a helyszínt,
csupán annyit tudtak, hogy II. világháborús emlékműről van szó.

A híren persze lehet kárörvendeni, esetleg szörnyűlködni, legérdemesebb
mégis tovább gondolkodni. Lehet, hogy egy szép, új magyar világ első
epizódját láttuk ugyanis, Novák Előd pedig egy új mozgalmat indított el. A
következő napokban, hetekben a szocialisták megkoszorúzzák Prohászka Ottokár
emlékművét, a fideszesek megemlékeznek a KISZ megalapításáról, a KDNP
Darwin-díjat alapít, az LMP pedig emléktáblát avat a paksi atomerőműnél.

A mozgalom kiterjedhetne a kitüntetések gyakorlatára: Bayer Zsolt Szabad
Sajtó-díjat kapna az MSZP-től, a konzervatív kormány pedig Kossuth-díjjal
ismerné el Spiró György, Farkasházy Tivadar és Hajós András munkásságát.

De az igazi az lenne, ha nem a pártok állnának a háttérben, hanem mi,
emberek. A nagyképű fideszes menedzser például rámosolyogna az őskomcsi,
mindig áskálódó lakóbizalmira, a kötött pulóveres, szemüveges LMP-s kutató
világosan, tőmondatokban tudná elmagyarázni a szomszédjának, hogy mi fán is
terem az a globális felmelegedés, a huszonéves jobbikos egyetemista pedig
tisztelettel köszönne előre Kolompár néninek és néhány percre
elbeszélgetnének a világ dolgairól.