Ami elsősorban azért titkos, hogy a titkosszolgálati vezetők elleni hajszáról szól, tovább azért, mert nem sikerült túl jól, így kiteszem ugyan, de nem kap semmilyen social promóciót, aki megtalálja, megérdemli...

Titkok évadja
A jelek szerint nem csak a Jókai Színház hirdette meg a titkok évadát, hanem az új magyar hatalom is belevágott a titkosszolgálatok évadába.

Azaz: a rendteremtés ott folytatódik, ahol máshol általában véget ér, legalábbis a jónép által láthatatlan, ezáltal misztikus világban, melyről leginkább a 007-es ügynök történeteiből lehet némi fogalmunk (és annak helyiérdekű változatából, a Hód-történetekből), és persze a számolatlanul készülő összeesküvés-elméletes amerikai filmekből.

Egyelőre nem tudni, tényleg valami nagyon súlyos dolgot vétettek-e Szilvásyék, vagy... vagy ez is része annak a hajtóvadászatnak, melynek fő célpontja a volt kormányfő, aki ennél nem sok mindent akarhat jobban, hiszen mártírként elérheti, hogy a magyar Mandelaként visszanyerje egykori hívei rokonszenvét.

Ám mi nem hiszünk az összesküvés-elméletekben, így fogadjuk el az előbbi verziót: a magyar titkosszolgálat egykori vezérei jogosan gyanúsítottak (kémkedésről, árulásról szól a fáma, jól értesültek tudni vélik, hogy a MOL-részvények orosz kézbe passzolásával hozható összefüggésbe az ügy).

De hogy megtudjuk-e valaha az igazságot, erősen kétséges, hiszen nálunk még azt is titkosítják vagy nyolcvan évre, ami soha nem volt titok.Helyette meg kell elégednünk a titkok melléktermékeivel: a városi legendákkal, C-kategóriás Hód-történetekkel, esetleg - nomen est omen - Szilvási Lajos-féle szocialista realista romantikával átszőtt kalandtörténetekkel.

Leginkább azonban a mi kis nemzetbiztonsági szappanoperánk egy közepesen jól sikerült Csupasz pisztoly-epizódhoz hasonlít, mely csak azért közepes, mert viccesnek vicces ugyan, de jót röhögni nem igazán tudunk rajta.