Ezekben a napokban komoly változások előtt áll családunk, ami ugyebár totális magánügy, ám mára a privát szféra és a nyilvános szféra határai teljesen összemosódtak, amihez mi magunk is nagyban hozzájárulunk. Először diszkréten kezeltem ezeket a változásokat, ám mivel az utóbbi időben egyre több kérdést kapok/kapunk, így nagy vonalakban összefoglalom ezek publikus részét mégpedig az online kommunikációban jól bevált GYIK-módszerrel.

Akkor már nem dolgozol a Beolnál?

Nem, tegnap volt az utolsó napom, nagyon kedvesen búcsúztattak el a kollégák, én pedig egy körlevélben hangsúlyoztam, hogy fontos volt számomra az "elmúltnyócév", amit velük tölthettem, ami természetesen igaz is. A döntés oka teljes mértékben családi: Erika szeptember óta Németországban él és dolgozik, mi pedig a jövő héten utazunk hozzá és ott folytatjuk életüket.

Mit fogsz ott csinálni?

Mindenek előtt nyelvet tanulni, erre vannak szervezett integrációs tanfolyamok, mellette pedig a lehetőségekhez mérten munkát vállalok a szolgáltató szektor táplálkozási láncának a legalján.

Miért volt szükség erre?

Nagyon fontos, hogy nincs politikai oka, tehát nem játsszuk el a Gerendás Péter-féle nagyhalált, sokkal inkább arról van szó, hogy Erika jogász-közgazdász diplomával nem talált megfelelő munkát, mert a klasszikus jogi szakmák telítettek, a közigazgatási vonalhoz pedig lojalitásra van szükség, ő pedig ennél függetlenebb gondolkodó, amit én nagyra becsülök benne és ezért (is) szeretem. Van gazdasági oka is, sajnos ingatlanaink nem úgy szerepeltek a piacon, ahogy mi arra számítottunk, így Magyarország nagyon sok családjához hasonlóan hozzánk is bekopogott a kézzel fogható válság. 

Nem parázol?

De, nagyon. Nem titok, hogy nagyon sokat gondolkodtam, mielőtt igent mondtam, hiszen amihez én értek (már ha értek, vagy legalábbis papírjaim van róla), az mind magyar nyelven működik. Sajnos nincs kétkezi szakmám, magabiztos nyelvismeretem, így nem válogathatok, de nem is akarok, az a helyzet, hogy inkább leszek boldog, kiegyensúlyozott kukás, mint frusztrált firkász. Természetesen a magyar értelmiségi attitűd megmarad, mára már az önkifejezésnek ezer módja van, s ezekkel élni is kívánok.

Mi lesz a gyerekkel?

Hédike német iskolába fog járni, de magántanulói státuszban a békéscsabai evangélikus iskola laza kötelékében marad. Fél évet kettesben töltöttünk idehaza, neki is nehéz volt Anya nélkül, a váltás is nehéz lesz rövidtávon, de az igazi nyertese mindennek ő lesz, ez mindannyiunk meggyőződése.

Mi lesz a Beollal?

Két fiatal, felkészült hölgy viszi tovább, mindketten harminc alattiak, szóval remélhetőleg jótékonyan hat majd a szájtra a vérfrissítés. Zsótér Vivien már nyár eleje óta szerkesztőtársam volt, kiváló szakember, míg Varga Fanni most tanul be, az előélete alapján ő is helytáll majd, hiszen rendelkezik azokkal az alapismeretekkel és a jártasságok egy részével, amik ehhez a munkához szükségesek. (Érdekesség, hogy Fanni nagymamája a harmadikos tanítónénim volt a csabacsűdi általánosban, így egy kicsit vissza tudtam hálálni neki azzal, hogy néhány órán át betanítottam az unokáját :))

Mi lesz a Hegyaljával?

Már amikor betöltöttem a negyvenet, fontolgattam, hogy ki kéne szállni, mert mégiscsak vén vagyok ehhez a munkához, de miután most már ötven vagyok, mindenképpen visszavonultam volna a tényleges szervezői tevékenységtől, legfeljebb tanácsadóként segítettem volna az előkészületeket és VIP-passzal mászkáltam volna koncertről koncertre remek furmint-fröccsökkel a kezemben, ami azért sok esetben kimaradt a tényleges munka miatt. Az ingyenes fesztiválon azonban nem is biztos, hogy lesz zöld programhelyszín, illetve külön VIP-koordináció, persze ha úgy alakul a nyár, azért a furmint-fröccsöket és a koncerteket ki nem hagynám.

Hogy leszel elérhető?

A nyolc év alatt megismert 30/595-89-15-ös számon már nem, ezt azok használják, akiknek valamilyen dolguk van a Beollal, ezt egyébként Fanni veszi majd fel. Még egy hétig él a 20/96-47-036, illetve a hűségidő miatt ez szeptemberig megmarad, csak éppen nem kívánok roamingolni vele. Természetesen az összes online elérésem élni fog.

Mindent felszámoltok?

Nem, a telekgerendási ház megmarad, de nem ajánlom a rosszfiúknak, hogy betegyék a lábukat, mert a nagyobb értékeket magunkkal visszük, a házra pedig rendszeresen rá fognak nézni anyósomék, illetve az általunk felkért helyi ismerősünk, aki elvégzi a ház körüli nagyon égető feladatokat is, például fűnyírás. Még a napokban szólok a polgárőröknek is, hogy figyeljenek oda, ha rosszarcok mászkálnának arrafelé - mellesleg a falunk közbiztonsága kiváló.

Mi lesz a bringázással?

Visszük a kerékpárjainkat, nagy túrákat tervezünk, mondjuk a terep hegyi lesz, de hát teher alatt nő a pálma. Ha logisztikai és egyéb lehetőségeim engedik, azért a Békéscsaba-Arad-Békéscsabát sem hagynám ki.

Ez a döntés örökre szól?

Nem, középtávú terveink vannak, ám a terveket az élet gyakran felülírja, olyan sok összetevőtől függ mindez, hogy most még nehéz bármit mondani erről.