Reggel olvasgatva a friss ozorai híreket eszembe jutott, hogy tavaly ilyenkor mintha írtam volna egy publicisztikát a Békés Megyei Hírlapba e témáról, egy kis Drive-keresgélés után rá is találtam.

Ozora más, tehát gyanús

(...) Ozora körül gyülekeznek az általános támadásra készülő (...) seregek. Az (...) ünneplő ozoraiakat nem rémíti meg a hír, furfanggal futamítják meg a többszörös túlerőben levő hadat.

 

Nem, ez nem egy friss napihír, a kipontozott részre nem azt kell írni, hogy „2013-ban”, „rendőri”, illetve „fesztivált”. Illyés Gyula Ozorai példa című művéből készült film ajánlója ez és bizony a hiányzó szavak: „1848-ban”, „császári” és „első szabad szüretet”.

Abszurd magyar valóságunk egy újabb szimbóluma lett Ozora, mely felül is írja a magyar történelem és irodalom fontos jelképét, az Illyés által is megírt ozorai ütközetet, ahol Karl Roth serege letette a fegyvert.

 

A friss hírek szerint a magyar hatóságok is letették a fegyvert és mégiscsak megtartják a fesztivált, mely - hogy fokozzuk az abszurdot - lényegében nem is Ozorán, hanem a szomszédos Dádpusztán van. Ez a rendezvény annyiban tér el a megszokott nagyfesztiváloktól, hogy nem az a kereskedelmi modell működteti, mely például a Szigetet, és kizárólag rétegzene szól, goa és más meditatív elektronikus műfajok, azaz más, tehát gyanús.

 

Vitathatatlan: találtak drogokat a vendégeknél, ami maximálisan elítélendő, hiszen ideális esetben maga a zene a drog, ám tudjuk jól, hogy százalékos arányban bármelyik hazai szórakozóhelyen rosszabb az arány, így ez sem lehetne ok a hivatali packázásra.

Nagyobb baj, hogy amikor turizmusról papolunk és milliárdokat költünk kétes értékű marketingkampányokra, vajon elgondolkodunk-e arról, hogy a napokban Ozorán megalázott, külföldi fiatalok vágynak-e majd vissza bármikor életük során Magyarországra, hogy a goaélmény után családjukkal együtt Illyés Gyulát és az ozorai szüretet is megismerjék?