Megvadultak a magyar rapperek (444.hu)

Először jót röhögtem, amikor reggel olvastam ezt a cikket, különösen az a rész tetszett, amikor a csávó a nyakára tetováltatta rappertársa nevét, majd amikor az odébbállt, pisztollyá alakította a nyaktetkót.

Annyira nem ismerem a magyar hip-hop kultúrát, sőt lényegében semennyire, pár dolog eljutott hozzám, de az tényleg a mainstream, van, amit szeretek (Sub Bass Monster, Punnany, Akkezdet Phiai, régebben odavoltam a Ludditákért), van, amit nem (Animal Cannibals, Majka, Ganxta meg olyan fele-fele, neki inkább a Jégre teszlek albuma jött be annak idején). Azt tudom, hogy e kultúra sajátja a folyamatos balhéz(gat)ás, beszólások, néha bunyó, no és persze egymás fikázása és üzengetés a dalokban.

Azt nem tudom, hogy a magyar őszinte kőkemény rockban csattantak-e pofonok annak idején, az viszont bizonyos, hogy a később UFO-fogságba kerülő, illetve a Békemenet első sorába bérletet váltó Pataky Attila ihlette Slamo, azaz Slamovits István 1985-ös lemezét, aminél dühösebb dalokat ritkán hall az ember.

Itt van például ez:

Árt neked az éles fény
A festék már nem bújtat el
Letörlöm a szalagról a hangod
Nem érdekel!
Mondd, ki kíván vissza egy rongyos évet...

Meztelen öregnek látszol
Megtörtél éveid alatt
Mosolyodból szavaid kitakarnak
Különös emlék maradsz

Mondd, ki kíván vissza? 
Mondd, ki kíván vissza,
Egy rongyos évet?
Minek emlékezni rá?...

Bár látszólag úgy tűnik, valami szerelmi szakítás ihlette a szöveget, azonban aki egy kicsit is ismeri az Edda-sztorit, az tudja, hogy a viharos szakítás után nem sokkal csakis Pataky Attila lehet a dalok címzettje.

Mára ez a történet legalább olyan vicces, mint a nyakra tetovált rappertárs neve, annak idején azonban lázban tartotta a magyar rocktársadalmat. Én már ekkorra kiszerettem az Eddából (valójában már a második lemezt sem szerettem), de a szívem mélyén Slamo-párti voltam, talán mert Patakyba már akkor láthatóan bele voltak kódolva az ufók meg a magyar nóták.

A teljes Slamo-album egyébként büntetlenül meghallgatható a YouTube-on, tessék:

S ha már dalban üzengetés, még egy érdekesség másfél évtizeddel korábbról: amikor Presserék otthagyták az Omegát, született egy Hűtlen barátok című dal, melyet ugyancsak nem lehet nem másként érteni: