2014. aug 29.

A hőskor és ma - így indult a Cervinus rádió III.

írta: korbelygyorgy
A hőskor és ma - így indult a Cervinus rádió III.

 1994 augusztusában szólalt meg a szarvasi Cervinus rádió első próbaadása. Az indulásról szóló visszaemlékezés harmadik, befejező része.

Húsz éve történt - így indult a Cervinus rádió I.

Horn és Pető, tuszik és hutuk, én és a mikrofon - így indult a Cervinus rádió II.

A közösségi rádió kifejezés jelenleg is szerepel, mint kategória a médiatörvényben, ám az igazi közösségi rádiózás mégiscsak a hőskort jellemezte. Az indulás előtti időszak természetesen még zsákbamacskának bizonyult a helyiek számára, különösen, ha pénzről volt szó: emlékeim szerint nem igazán kapkodtak a vállalkozások a reklámlehetőség iránt, természetesen érthető módon, még saját, bolttulajdonos unokatesóm is lepattintott - tegyük hozzá, az üzletkötéshez mindig is béna voltam.

Az első és leginkább elfogadható kifogás az volt a legtöbb felkeresett reménybeli partner részéről, hogy fogalmuk sem volt, mi az a helyi rádiózás, illetve mennyire hatékony az itt elhangzó hirdetés (a szó elszáll, ugyebár...). Sokak aggálya volt, hogy a nagy többség nem is rendelkezik urh-képes készülékkel, ekkor a Kossuth meg a Petőfi még középhullámon volt fogható, a lakosság nagy része pedig Sokollal, VEF-fel és egyéb ócska rádiókkal rendelkezik. (Szerencsére remek partnernek bizonyult az egyik műszaki áruház, akik akciósan beszereztek egy csomó olcsó, urh-képes készüléket és nagyot kaszáltak vele, mint ahogy számunkra is megnyitották az utat a hallgatottság felé).

Szenes János cervinusos maradt, igaz, másképpp: jelenleg a Cervinus Teátrum igazgatója. A képen csángó gyerekekkel látható (Forrás: newjsag.hu)

Az aggályok már az első nap, sőt az éjszakai próbaadás alatt elillantak, pedig ekkor éjjel végtelenítve csak egy szám szólt: a Hevesi Tamás által előadott LGT-nóta, a Szól a rádió. Ekkor éjjel egyébként, mint a hülyegyerekek, kocsikáztunk a vételkörzetben és Ervin Opeljében teszteltük a minőséget Mezőtúr, Gyomaendrőd és Kondoros térségében.

De nem csak vállalkozói partnerségre törekedtünk, igyekeztünk megnyerni a mainstream médiát is, például Ervinnel és Szenes Janival felkerestük a Békés Megyei Hírlapot, mint az akkor még teljhatalmú tájékoztatási centrumot. Janinak voltak ide kapcsolatai, hiszen külsősként sokat írogatott a lapba. Tóth Miklós ügyvezető igazgató fogadott bennünket és egy korombeli farmerdzsekis srác, akit Nánási Jánosként mutattak be és ő volt a hirdetési vezető. Konkrét megállapodás nem született, de jelezték, hosszabb távon akár együtt is működhetünk. Számomra azért is emlékezetes ez a találkozó, mert jóval később, tizenkét év múlva mindketten a főnökeim lettek nyolc éven keresztül, egészen pontosan Miklós csak a 2009-es nyugdíjba vonulásáig, ekkor az ő helyét Nánási vette át és látja el a mai napig, a főszerkesztői pozícióval együtt.

A listaárakra természetesen már nem emlékszem, de tény, hogy a megszólalás után nem volt már szükség kilencselésre, a hirdetők maguk érkeztek a stúdióba és rendeltek szpotokat. Ezek azokban a holtidőkben készültek, amikor éjszakára elhallgatott a műsor, aki élt és mozgott, az benn maradt és vettük fel a reklámokat, előtte persze idétlenebbnél idétlenebb párbeszédes megoldásokat vetettünk papírra.

A lakossági szeretet többek közt gyarló földi javakban nyilvánult meg: egy tálca süti, egy kis házipálinka, egy tálca sör, egy nagy tál egyéb finomság mindig érkezett magánszemélyektől, vagy éppen közösségektől, például a helyi napközis konyhán volt, hogy csak nekünk készítettek el egy menüsort. Álságos lenne kihagyni, hogy a napi 12-18 órás munkát nem csak kávéval vészeltük át, bizony rendszeres vendégei voltunk a szomszédos Graffiti nevű klubnak, melynek akkori tulajdonosa egy távoli rokonom, Korbely Jancsi, illetve Babák Mihály volt, aki ekkoriban még fideszes önkormányzati képviselőként vett részt a szarvasi közéletben, későbbi karrierje jól ismert: jelenleg is ő a polgármester, illetve több cikluson át parlamenti képviselő volt. Babák egyébként lelkes támogatónk volt, nagyon sokat segített az indulásnál, valószínűleg már ekkor felismerte a média hatalmát, mert a következő évtizedekben komoly médiahátteret épített ki magának.

Babák Mihály (forrás: magyarhirlap.hu)

Így ment le az első tíznapos ciklus, mely fogadtatását tekintve mindenképpen sikeresnek bizonyult és anyagilag sem volt bukta, bár erről nincsenek pontos ismereteim és nem akarok történelmet hamisítani, így is lehet, hogy sok mindenre pontatlanul emlékszem. A második szakaszban ősszel még dolgoztam, aztán más kihívások elé néztem, így véget ért szarvasi rádiós pályafutásom.

A Cervinus további sorsát csak felületesen követtem, egyszer-kétszer vendégként még előfordultam (például Bajusz Kati behívott interjúzni, mikor a Napnál év újságírója díjazott voltam, de olyan is volt, hogy Ervin bekapcsolt élő adásba, pedig csak vele akartam privátban beszélni), de a további sztorit nem ismerem. Annyit tudok, hogy ez a műhely nevelte ki néhány évvel később Novodomszky Évát, aki manapság menő és még hiteles arc a köztévében (egyébként vele soha nem találkoztam személyesen), de olyanok is dolgoztak a későbbiekben, akik nem váltak ekkora celebbé, de remek szakemberek: Gombár Hajni, Aszódi Zsolt, DJ Pierre és sokan mások.

Később, egész pontosan kilenc év múlva azért vendégszerepeltem a szarvasi rádióban, ami ekkor már a Rádió 1 network része volt, fogalmam sincs, milyen konstrukciók alapján és miért, tény, hogy Bukovinszky Béla és Hricz Karcsi (velük a Wan2 és a Hegyalja fesztiválok révén álltam munkakapcsolatban) érdekeltségébe tartozott, engem pedig Békefi Pista, a csabai és orosházi Rádió 1 (és Rádió 47) főnöke kölcsönadott néhány hétre. Az volt a dolgom, hogy helyi témájú konzervanyagokat készítsek, illetve ugyanerre tanítsam be Gombár Hajnit, akinek már volt rádiós múltja, így lényegében csak a tecnikai sajátosságokat kellett elmagyaráznom. Ekkor már helyi stúdió sem volt, békéscsabai és budapesti anyagokat nyomtak a helyi frekvencián.(Érdekes adalék, hogy amikor odakerültem, a Békés megyei Fidesz kisebb riadót fújt, első napomon felhívott egy haverom a pártból és röhögve kérdezte, mit csináltam Szarvason, mert Domokosék most nyomoznak, hogy kerültem oda - a jelenlegi ÁSZ-elnök volt akkor a párt megyei elnöke. Vicces időszak volt, a Nap az előző évben megszűnt, az MSZP szerint túl fideszes voltam, a Fidesz szerint túl komcsi, így esélyem sem volt valami jobb állásra, pedig hejjj, de lettem volna tanácsadó vagy kommunikációs vezető valahol, mint szerencsésebb sorstársaim, akik később azért baszogattak, mert átálltam az ősellenséghez, a Népújsághoz).

Novodomszky Éva a leghíresebb cervinusos (forrás: Stop.hu)

Jelenleg fut egy Rádió Szarvas nevű adó, mely jellegében és személyi összetételében hasonlít a korábbi Cervinusra, ennek is Dankó Ervin a főnöke, de erről lényegében semmit nem tudok, bár néhány éve még úgy volt, hogy együttműködik a rádió meg a Beol, de aztán a telefonos kapcsolatfelvételnél tovább nem jutottunk.

A rádiózást egyébként mindig nagyon szerettem és hasznosnak tartottam az itt, illetve más rádióknál végzett tevékenységet, ugyanis az írott sajtóban nem tanultam volna meg, amit az online médiában alkalmazni tudtam már a hőskorban is, a percről percre tudósítást, a bréking hírek kezelését, amit a csak printen szocializálódott kollégáknak nagyon nehéz volt megtanítani.

A végére érve kesereghetnék, hogy a helyi rádiózás is elkurvult abban az értelemben, hogy a nagy kereskedelmi rádiók kicsi klónjaként működnek az adók buta zenékkel és buta megszólalásokkal. Azért nem teszem, mert sajnos ez törvényszerűen alakult ki: a hallgatói igények és a gazdasági kényszer egyaránt ebbe az irányba terelte a tulajdonosokat, így aztán nosztalgiázhatunk kedvünkre a hőskorról, mára ezt kapjuk rádiózás gyanánt - aki jót akar, az inkább a neten hallgat zenét és/vagy a mobilján tartja kedvenceit. 

Szólj hozzá

Cervinus rádió