Részben visszavonom, amit korábban a Cseh Tamás-programról gondoltam, lényegében vannak egész értelmes dolgok is, nem is ezt vontam kétségbe az induláskor, inkább féltem attól, hogy mindannyiunk kedvenc dalnoka nevét propagandacélokra használja kormány.

Tetszik például nagyon, hogy kiállítás nyílt a héten az Ifipark történetéről, arról a helyről, mely kikerülhetetlen, ha a magyar rockzene históriájáról beszélünk, még akkor is, ha már 31 éve bezárták. Az aktív rockzenefogyasztók többsége soha nem élhette át az itteni élményt, a helyzet az, hogy maholnap 52 évesen én is már csak az utolsó másfél évről tudok beszámolni.

Középiskolás éveimet Békés megyében, annak is kevésbé ingergazdag részén, Sarkadon töltöttem, így nagyon ritkán jutottam el a parkba, talán egy-két alkalommal mindössze. Ám 1982 őszén jött a Kánaán, ugyanis Budapestre költöztem és mozgópostás lettem, habzsoltuk hát barátaimmal a főváros nyújtotta, általunk korábban soha nem tapasztalt kulturális élményeket: koncertek, mozi, na jó, egy kis színház is.

Az epicentrum mindenképpen az Ifipark volt, ahová hetente többször is eljutottunk, még akkori értékben is filléres belépőkért, így még sörre, fröccsre is futotta. Hihetetlen volt a felhozatal akkori kedvenceinkből és nem kedvenceinkből, de akkoriban azt is megnéztük persze, aki nem annyira tetszett. A teljesség igénye nélkül, akikre tutira emlékszem: P. Mobil, Mini, Karthágo, Radics Béla, Kugli, Rolls Frakció, Hobo Blues Band, Beatrice és így tovább.

Az Ifiparkhoz annak ellenére sem lettem hűtlen, hogy hatalmas megvilágosodás járta be ekkoriban ez elmémet: egyre inkább be kellett látnom, hogy az "őszinte, kőkemény" rockzene bizony sokszor hazug és felpuhult, amire a gombamód szaporodó punkok mellett a Rolls Frakció és persze olyan bandák világítottak rá, mint az URH, a Kontroll Csoport, az Európa Kiadó és hadd ne soroljam fel a korabeli undergrund színtér máig nagy hatású formációit - persze voltak olyanok is, akikre már a kutya sem emlékszik, például Tejbezrí, Spenót, Ketchup-Lechup stb.

A Budai Ifjúság Park 1984 szeptemberében zárt be, ekkor én Budapesten tartózkodtam ugyan, de akadályoztatva: a város másik végén, a ferihegyi repülőtéren. Azt most nem tudom felidézni, hogy szolgálatban, vagy éppen aludtam, esetleg kopasz katonaként éppen valamilyen szivatós takarítási feladattal voltam elfoglalva, így a park nélkülem indult, nélkülem zárt, azonban az a pici másfél éves közös sztori mindenképpen fontos fejezet marad számomra.

(Fotó: Recorder.hu)

Az M1 dokumentumfilmje az Ifiparkról