Ha a jövő médiaiskolájában lesz még sajtótörténet, akkor a Mediaworks-sztori a 2010-es évek egyik legsötétebb fejezeteként kerül a diákok elé, persze csak akkor, ha reménykedünk benne, hogy lesz még normális világ Magyarországon.

Természetesen a Népszabadság-sztori is sokat nyom majd a latban (erről korábban már írtam néhány keresetlen szót), de nem elsősorban ezért, hanem mert a hatalmához görcsösen ragaszkodó rezsim új hadállásokat foglalt el a totális agymosáshoz: azokat a megyei napilapokat, melyekkel éppen azok a vidéki, többnyire idős emberek érhetők el, akik nem interneteznek, így alternatív információk helyett kénytelenek megelégedni az irányítottakkal.

A dolog azért is szívügyem, mert az újságírói pályán eltöltött húsz évem lényegében a helyi nyilvánosságban telt, ebből 16 év megyei napilapnál, illetve annak online kiadásánál (a fennmaradó négy év rádiózással, illetve különböző külsőzésekkel telt a Békés Megyei Nap 2002-es puccsszerű megszüntetése után).

Így tehát immár egy Mészáros Lőrinc nevű, gázszerelőből lett stróman rendelkezik korábbi szívügyem, a Beol.hu felett is, ami persze soha nem volt a hazai online média csúcsa, de megyei szinten vállalható volt, már csak a beleölt napi 10-12-16 órák miatt is.

Forrás: HVG.hu

Ha létezik szolidaritás, most nagyon nagy szüksége van rá korábbi munkatársaimnak, barátaimnak, akik eddig is nehéz körülmények közt tették a dolgukat, hiszen már a korábbi tulaj, az Axel Springer idejében elkezdődött a kevesebb pénzért több munka időszaka, de ekkor még elmondhattuk, hogy "fázunk és éhezünk, de szabadok vagyunk", legalábbis aki nem akart, az nem kényszerült kompromisszumokra.

Az Axel Springer felelőssége nem csak az, hogy a Ringier-vel való fúzió kedvéért elővigyázatlanul szabadult meg portfóliója kevésbé fontos elemeitől (benne olyan megyék lapjaival, mint Baranya, Bács-Kiskun, Békés, Tolna, JNSZ, Heves, Somogy), hanem mert elősegítette a sajtószabadság megfojtását azzal, hogy kontroll nélkül indult be a bizniszelés a politikai szereplőkkel.

Lásd Békés megye: mivel helyi gazdaságról nem nagyon beszélhettünk korábban sem, a válság után meg pláne, felértékelődött az a reklámbevétel, amit az önkormányzatok és azok intézményei fizettek. Az ezeket közvetlenül vagy közvetetten irányító politikusok hamar felismerték az olcsón megszerezhető befolyás lehetőségét, s mivel addigra már például a Népújság Kft.-t a volt hirdetésvezető irányította főszerkesztőként, különösebb médiaetikai megfontolások már nem játszottak szerepet: hamar tabuvá váltak a fideszes potentátok viselt dolgai, a mostanában célkeresztbe került Simonka György ügyeit tilos volt például szemléznünk a Beolon, merthogy "ügyfél". Sőt, sajtósa nem csak a print és online verziót figyelte ezügyben, hanem a szerkesztők egyéb megnyilvánulásait, például az én blogomat, mellyel kapcsolatban a cég akkori ügyvédje odáig merészkedett, hogy jobb lenne azt (ezt) megszüntetni.

Persze a portfólió nem minden tagja viselkedett így, Somogyban és Hevesben például kőkeményen ellenálltak a fideszes nyomásnak annak idején, a jelenlegi helyzetet persze nem ismerem, így számukra még nehezebb lehet majd az átállás.

Jómagam még az axeles időkben távoztam, de akkor már tudni lehetett, hogy az osztrák herr Pecina és fura, többek közt öntödeti befektetésekkel is foglalkozó cége a vevő. Naivul még azt gondoltam, hogy a Content First valami komoly dolgot rejt magában, ám a volt kollégák elmondása alapján ez nem így volt, elmaradtak a várt fejlesztések. Például a jelenleg használt  Beol (Bama, Baon, Heol stb.) dizájn már hét éves, nagyon ráférne már egy kis frissítés.

Azt nem tudni, ezek a fejlesztések megtörténnek-e a Mészáros-birodalom fennhatósága alatt, annyi bizonyos, hogy a tartalom további habonyosodása várható, még több migráncs, nulla kritikus hang. A magam részéről nem is tudom, mihez kezdenék házon belül, meddig lennék képes beintegrálódni ebbe a rendszerbe - de talán ezért vagyok már kívül régen.

Ennek a portfóliónak van még egy igen népszerű darabja, amire én is gyakran rátévedek, ha momentán csilis babbal vagy pásztortarhonyával készülök meglepni a családot: ez a legnépszerűbb közösségi receptsite, a Mindmegette, mely immár ugyancsak a Fidesz bűvkörébe került (remélem, azért a migráncspecsenye nem kerül fel a menübe). Ennek fényében, kissé erőltetve új értelmet nyer a mondóka: Bayer József (az Axel Springer, majd Axel Springer Ringier igazgatója) elpasszolta, Herr Pecina elherdálta, az icike-picike felcsúti stróman pedig Mindmegette.