
Szerintem addig nem öregszik meg az ember, amíg tud röhögni önmagán:
átvitt értelemben én is ezt tettem ma este, a Dunán megnéztem még
egyszer a
Kis utazást,
ami egy hetvenes évekbeli retró NDK építőtáborral, lazuló
Kádár-diktatúrával, Dzsingisz kánnal, Piramissal és még ki tudja milyen
kellékével a nyolcvanas évek elejének. Nos, másodszorra még inkább
látszik, hogy zseniális film, hiteles karakterekkel, kellő humorral,
jól időzített poénokkal. Nem értem, miért nem lett sikerfilm, mint
például a Csocsó vagy a Nagy generáció vagy folytathatnám a sort. Külön
tetszett Bojtár B. Endre
MaNcs -főszerkesztő
töritanár-alakítása, nagyon jól megformálta a nyomulós kiskomcsit, a
néző számára szinte hihetetlen, hogy a fazon milyen ...