Annak idején, tíz évvel ezelőtt nem fogadta kitörő lelkesedés a Megint tanú című
filmet, ennek több oka lehetett. Például az, hogy az első rész annyira
klasszikus, annyira ütős, mondhatnám: zseniális, hogy azt nagyon nehéz
felülmúlni, de még beérni is. Nem emlékszem már a konkrét kritikákra,
de azt is Bacsóék szemére vetették, hogy túl leegyszerűsítik a
rendszerváltás utáni világot, hogy erőltetett a mozi stb. stb. Én is
láttam a filmet a bemutató évében, aztán el is felejtettem, jópofának
találtam, de nem tudtam idézni belőle részleteket, mint a Tanúból
(gondoljunk csak a "magyar narancs", "a nemzetközi helyzet fokozódik" vagy
az "egyszer még kérünk magától valamit" fordulatokra; hoppá, ez utóbbi
nem Keresztapa? - hadd ne ...
Annak idején, tíz évvel ezelőtt nem fogadta kitörő lelkesedés a Megint tanú című
filmet, ennek több oka lehetett. Például az, hogy az első rész annyira
klasszikus, annyira ütős, mondhatnám: zseniális, hogy azt nagyon nehéz
felülmúlni, de még beérni is. Nem emlékszem már a konkrét kritikákra,
de azt is Bacsóék szemére vetették, hogy túl leegyszerűsítik a
rendszerváltás utáni világot, hogy erőltetett a mozi stb. stb. Én is
láttam a filmet a bemutató évében, aztán el is felejtettem, jópofának
találtam, de nem tudtam idézni belőle részleteket, mint a Tanúból
(gondoljunk csak a "magyar narancs", "a nemzetközi helyzet fokozódik" vagy
az "egyszer még kérünk magától valamit" fordulatokra; hoppá, ez utóbbi
nem Keresztapa? - hadd ne ...

Még
hogy a nyolcvanas évek csak a gagyiról szóltak! Én is hajlamos vagyok
sommásan legyinteni, amikor általánosságban ezekről az évekről
esik szó, hiszen ha nyolcvanas évek, akkor többnyire az akkori
mainstream dolgok ugranak be: videódiszkó, előmosott farmerek, bodros
séró, szolid hajfesték (hunyd be a szemed és mit látsz: Duran Duran,
Első Emelet, Michael Jackson, Pia Zadora, Twins, Alphaville - ami
mellesleg még vállalható is egyébként, legalábbis nekem bejött és ma is
nosztalgikus érzeteket csal elő) és így tovább.
Ilyen
kérem ez a kampány, több vezető politikussal beszélhet a világtól, de
legalábbis a pártközpontoktól és holdudvaruktól elzárt vidéki rádiós,
mint Aczél Endre a Napkeltében, csak az utóbbi néhány nap: Thürmer,
Vastagh, Kövér, Farkas Flórián, Kiss Péter, Becsei Zsolt (ő
EU-képviselő lesz tutira, ők szombaton voltak fenn nálunk Dancsóval,
itt fejezték be a "panelpatkány-direktmarketinget"), most meg
Magyarország legnépszerűbb politikusa, Dávid Ibolya, ő ma tekintette
meg a gyopárosi nagyberuházást, mint a helyi MDF-esektől megtudtam
azért, mert a Széchenyi-terv ideítélése idején MDF-es országgyűlési
képviselője volt a térségnek (igaz, Varga István azóta átlépett a
Fideszbe, ahol sima tagként dolgozik). Azt már nem vártam ...
De tulajdonképpen ma este egy másik jubilumról akarok írni néhány sort, nem sokat, mert lerágott csont, és egyre inkább néhány tucat ember egyéni szocproblémájává válik, az úgynevezett piac nem hiányolja, megelégszik azzal, ami van. Szóval tíz éve indult a Békés Megyei Nap, 1994 május 9-én reggel jelent meg, akkor még A Nap volt a neve és a dátum azért is emlékezetes, mert ez volt a második szabad választások első fordulójának másnapja, az ismert eredménnyel (abból lett a Horn-kormány). A lap csak nyolc évet élhetett, az ismert okok miatt, nem is ismételném magam e témakörben, ...
A nagy
emberek, akik egyébként nagy közutálatnak örvendenek, közelről mindig
kedves emberek, emlékszem, a kilencvenes évek közepén milyen kedélyesen
vacsoráztam Csurkával egy rendezvényen, illetve interjúztam Torgyánnal,
hogy ne soroljam tovább, s most itt van Kövér László, akivel ma délután
csináltam interjút a helyi Fidesz irodájában. A Fidesz választmányi
elnöke egyébként Nagyszénáson és Csorváson tartott fórumokat, a sajtót
azonban Orosházára hívták, gondolom, hogy a fórumokon le lábatlankodunk
és ne gyarapítsuk a Best of Kövér szócikkeit. Egyébként már megint azt
kell mondanom, nem normálisak a szocik, hogy ilyen kiadványt adnak ki,
hiszen a negatív kampány csak javít a megfircangolt egyén megítélésen,
idővel én is ...