Napok óta azon gondolkodom, szűkebb hazám fideszes fanatikusai vajon véresre verik-e a tenyerüket, amikor a főnökük definiálja a multikulturalizmust. Mit szólnak vajon a békéscsabai, szarvasi, tótkomlósi szlovákok, a gyulai, kétegyházi románok, az eleki, almáskamarási németek, a battonyai szerbek és igen, cigány honfitársaink, amikor a hatalom megtartása érdekében immár az ördöggel cimboráló miniszterelnök ilyeneket delirál, hogy

"... a homogén, egy nyelvet beszélő és egyvallású (keresztény)társadalom a jó társadalom, és ide, ehhez az állapothoz kell visszatérnünk."

Korbely, Sutyinszky, Melich, Kepenyes, Sonkoly nevű felmenőkkel rendelkező, most éppen ideiglenesen máshol állomásozó, de magyar állampolgárságához ragaszkodó, ízig-vérig Békés megyeiként azt mondom erre, hogy baromság. Az én nagyszüleim még nem igazán beszéltek magyarul, a szüleim korosztálya pedig anyanyelvként a szlovákot sajátította el először, a homogén társadalom jegyében ki is csúfolták őket az iskolában. E tapasztalatok alapján a hatvanas években hozzám már magyarul szóltak minden esetben, ez lett az anyanyelvem, igaz, hogy a nagyszülők (és persze a szomszédok és ismerősök) szlovákját is értettem, s ha nagyon fülelek, értem ma is.

Hogy ne lenne multikulturalizmus, hogy amikor egy békéscsabai háztartási boltban diákmunkáztam, az összes eladó és raktáros szlovákul (tótul, ha jobban tetszik) beszélt, hogy ne értsem, persze értettem, le is buktam, amikor egy poénnál elröhögtem magam. De ugyanolyan multikulturalizmus, amikor román, német, szerb, szlovák nyelveken hirdetik az Igét (igen, Semjén Zsolt) a templomokban, vagy például a komlósi piacon ne is árusítson semmit, aki nem tud szlovákul, mert a nyakán marad a portéka. 

Elárulom továbbá, bár szerintem ezzel is tisztában van minden elvakult idegengyűlölő, hogy az a híres hungarikum, az egyébként nagyon finom csabai kolbász ugyancsak szlovák találmány (érdekes adalék, hogy a gyulai pedig német). Ezt Orbán is jól tudja, hiszen udvari böllére tótkomlósi, legalábbis hat évvel ezelőtt még az egyébként hentes Takács Ferenc csinálta a család kolbászát.

Nem beszélve arról, mennyivel szegényebb lenne a magyar irodalom, ha nem születik meg Závada Pál remekműve, a Jadviga párnája, illetve a többi, a helyi szlovákság életét feldolgozó mű.

A példák hosszan sorolhatók, bocsánatot kérek, hogy származásom okán szlovák példákkal jöttem, meggyőződésem, hogy román, német, szerb, zsidó és cigány honfitársaink is hozzájárultak a haza fejlődéséhez.

S ha már Tótkomlós, egy főtéri cáfolat erre a homogén-agyrémre: 2001-ben avatták fel Mihályi Gábor alkotását, Szent István szobrát, melyre az egyik legfontosabb intelmet vésték:

Mert az egy nyelvű és egy szokású ország gyenge és esendő 

Ja, lehet hogy ő is valami EU-s libsi volt és gyarmattartó.