Érdekes felvetést szegezett nekem a tegnap esti itthoni sörözgetés során társaságunk egyik tagja: mi lenne velem, ha nem lennének a világon számítógépek, merthogy szerinte én immár gépfüggő vagyok. A kérdés persze elméleti, mondhatjuk történelmietlennek is hiszen ha nem lennének a világon számítógépek, a csoda tudja, hogyan kapnánk áramot, kommunális szolgáltatásokat, hol tartanánk a pénzünket és egyáltalán lenne-e pénzünk, élnénk-e, lehet, hogy már legyilkolta volna saját magát az emberiség. Szóval erről lehetne hosszan beszélni, de nincs értelme.

Gépfüggőség: ez már egy izgalmasabb probléma, de határozott nemet kell mondanom. Hiszen nem azért ülök ide, illetve az irodai gépem mögé, mert remeg a kezem, ha nem ...

 " A virtuális valóság kifejezést ismerhetjük néhány fantasztikus moziból vagy a Spektrum tévéadón vetített dokumentumfilmekből. Eddig hazánkban sem a témáról, sem pedig a manapság még csodának számító eszközökről és szoftverekről nem lehetett kielégítő információt szerezni. A Hipertér Kft. Magyarországon elsőként foglalkozik ezekkel a számos területen alkalmazható, valósághű programokkal. "

Mekkora barom mondat ez??? Ez egy megyei napilapban bír megjelenni. Úristen, de jó, hogy nem vagyok már köztetek...

 

Láthatóan nem vagyok egy reprodukálózseni, mert elég ferdére sikerült ez a kép. Nos, Ilovszky Béláné orosházi naiv festő munkájáról van szó, vele csináltam pénteken interjút az orosházi almanachba. A régi rendszer szellemében csak egy képpel távozhattam a helyszínről. Persze ez így túlzás meg igazságtalan is: nagyon kedves 86 éves néniről van szó, aki kajával, sütivel várt, nagyon szívesen nyilatkozott és tényleg jó szívvel ajánlotta, hogy válogassak a képek közül. Végül erre a téli tájképre esett a választásom. Alapvetően Irénke néni egyébként csendéletfestő, ezért nagyon sokan megmosolyogják. Én alapvetően antitálentum vagyok a képzőművészet terén, viszont kellően sznob: inkább a modern munkákat ...

Kezd a blog a fejemre nőni, vagyis egyre kevesebb időm jut rá, s ez nem csak a bejegyzésekre igaz, hanem a fórumra, amit például ma végigolvasni sem volt időm, nem hogy esetleg moderálni. De erre hál Istennek eddig nem is volt szükség és azt hiszem, nem is lesz, hiszen kulturált viták (vitácskák) folynak. Egyre inkább körvonalazódik bennem, hogy megcsinálom a személyes honlapomat, amelyen elkülönül a blog, a fórum, a munka és a privát rész, azonban persze ez is sok munka, amit nem bánok, viszont az idő, azzal versenyeznem kell. Ez nem csak holmi növekedési mánia, hanem logikus lépés is, hiszen a blogműfaj talán személyesebb annál, hogy élénk közéleti viták helyszíne legyen. Viszont történelmileg így alakult: egyik szemem sír, a másik ...

Most hazabeszélek egy kicsit, ma a blog nyeri a hírversenyt :-) Az OÉ-ügy folytatódik, nem csak a blog fórumán váltott ki ellenérzéseket Molnár J. Gábor vezércikke a városi lapban, hanem a helyi politika is megmozdult. Íme, egy levél az új főszerkesztőnek, kérdés, hogy ez nyer-e publicitást. Mondjuk az én csatornáimon nyilvánosságra hozom (rádió, Vaskapu.hu).

Tisztelt Főszerkesztő úr! Érdeklődve olvastam a legutóbbi Orosházi Élet címlapján az Ön tollából megjelent Lapjárás című vezércikket. Engedje meg, hogy reagáljak néhány mondatára és szívesen venném, ha ez az írásom, teljes terjedelmében az újságnak azon a bizonyos "negyedik oldalán" meg is jelenhetne. Rideg felütésként hadd vitatkozzam Önnel abban, hogy álláspontom ...

Nyugis séta a kihalt reggeli városban, egy-két beszélgetés ismerősökkel, volt kollégákkal, kávézgatás, cigisodrás, netezés, a Winamp a Ludditák albumát játssza. A szövegszerkesztőn a tárca eddig elkészült másfél mondata megnyitva, azt bámulom már jó ideje ... Múzsa, cuppants ide izibe!

A hétvége és az ünnep arra való, hogy nyugodtan tudjunk dolgozni - nem tudom, kit plagizáltam most, talán Uj Pétert, lényeg az, hogy most én is így leszek ezzel. Nem kedvelem különösebben az ünnepeket, főleg, ha azok tartalommentesek, lásd ezt az augusztus 20-át, amikor minden település kötelességének érzi, hogy előálljon valami egetverő nagy baromsággal (kedvenceim: uborkafesztivál, tökfesztivál, tarhonyafesztivál, búcsúfesztivál - komolyan, ilyen is van, ha jól emlékszem, Csanádapácán. A búcsú az búcsú, kész). Szerencsére én az idén ki tudom hagyni a nagy ünneplést, tíz év után, merthogy senkit nem kell tudósítanom magvas gondolatokról, féktelen jókedvről, a Republic nagy sikerű, de szar koncertjéről, meg persze a ...

Ahhoz képest, hogy már aláírtam a btk-módosítást állatkínázs ügyben, illetve ahol tehetem, népszerűsítem a témát, ma nem vagyok túl büszke magamra: Bonnie több mint 13 órát töltött itthon egyedül. Szerencsére nem történt komolyabb károkozás, Erika egy cipője bánta a dolgot ( a kis ördög kilopta a cipősszekrényből más lábbelikkel együtt), de cipész tud rajta segíteni. Őt magát sem viselte meg látványosan a dolog, leszámítva a durcás harapdálását, de ez sem olyan ritka esemény. Azt, hogy csapott-e hangzavart, nem tudom, eddig senki nem panaszkodott, holnap pedig sunnyogvva közlekedek a lépcsőházban.

Debrecen OK, nagyjából az, amit vártam, igaz, egyikünk sem volt valami kreatív, sőt: olyan hülye közhelyek jöttek néha, hogy ...