A kisváros átka - egyebek közt - a mozik tetű lassúsága, például hozzánk csak most érkezett meg A gyűrűk ura. Nem azt mondom, hogy égbekiáltó hátrány, de azért szomorú dolog a több mint egy hónapos fáziskésés. Persze megszerezhetném az informatika eszközeivel, azonban alapvetően mozipárti vagyok, már ami a tényleg fontos filmeket illeti, el nem tudnám képzelni például ezt a filmet a tévé vagy a számítógépem képernyőjén.

Így, néhány perccel azután, hogy lezárult számomra is a triológia, azt mondom, lenyűgöző élményben volt részem, végre a Grammy és az Oscar olyan helyre kerül, ahová való, persze tisztában vagyok vele, hogy nem ez lesz az első ilyen eset, de alapvetően e mű esetében tényleg minden találkozik ahhoz, hogy ...

Ma én voltam Gyurka nővér, félre ne érts persze, kedves naplóm, semmi elhajlás, csupán arról van szó, hogy Erikát hosszú ideje gyötri a hátfájás, pénteken végre elment a csanádapácai csontkovácshoz, aki megdolgozta egy kicsit az izmokat, ezért pihennie kell. Így bevállaltam a konyhai és egyéb háztartási feladatokat, beleértve a betegápolást. A bablevesem füstölt csülökkel egész jó lett, mint ahogy a porszívót is magabiztosan kezeltem :-)

Szóval Zengő-hegyi lázadás helyett kispolgári szombat, de győztek a zöldek nélkülem is.

Bár korosztályomnál talán nyitottabb vagyok valamelyest, már ritkán érzem azt a "forradalmi" fílinget, amit mondjuk 15 és 30 éves korom közt éreztem, legyen az zene, később közélet. Ezek látszólag egymástól távol álló dolgok, alapjuk ugyanaz: a lázadás, megmutatni a hivatalosságba becsontosodott rohadékoknak, hogy van itt egy kisebbség, törpe minoritás, amely mást akar, mint a többség (félre ne értsen senki, az utcákon hőzöngő nyilasok nem ide tartoznak, ők ugyanis egy olyan rendszert akarnak konzerválni, ami diktatúra, s ami ellen tényleg lázadni kell).

De mielőtt elkalandoznék: olvasgatom a Zengő-hegyi jelentéseket és egyre nagyobb ingerem van, hogy negyvenévesen, kényelmesen és túlsúlyosan ott nézzek szembe a rohadék ...

Jajjjj, majd elfelejtettem a nap hírét, van hozzá kép is, amit Rosta Tibi készített, de én az Objektív lapjáról szedtem le:

Vonattal találkozott a Polski

Vonat elé hajtott egy Polski 126-os személyautó csütörtökön délelőtt Orosházán egy vasúti átjáróban. A benne utazó fiatalok sérülés nélkül megúszták az ütközést - tudatta az OBJEKTÍV Hírügynökség. A vonat Orosházáról tartott Tótkomlósra, amikor egy vasúti átjáróban a fénysorompó tilos jelzése ellenére eléhajtott egy Polski 126-os személyautó. A vonat a jármű hátulját kapta el és nekivágta a Polskit a fényjelző készülék oszlopának. Az autóban ülő két huszonéves férfi a csodával határos módon karcolásokkal megúszta az ütközést. A sofőr arra ...

Ismét feszes előredolgozás következik: hétfőn a Postás újságnak dolgozom vad erővel, Körösladányba kell mennem egy interjút elkészíteni egy ottani postás hölggyel, utána Békéscsabán van dolgom, tehát oda az egész napom. Szerdától pedig Agromash+Expó a vásárvárosban, itt pedig mint Agrárkapu tudósítói különítmény mutatjuk meg az agrárszférának, hogy gyorsabb a net, mint a Szabad Föld, de még a Falurádiónál is. A cégcsoporthoz, amelynél dolgozom, tartozik az Agrárkapu is, talán már ezt említettem (hát persze, Bábolna kapcsán), ennek a napi frissítéséért felelek, adott esetben virtuális árufeltöltő is vagyok, legutóbb éppen állatmérlegeket helyezgettem el az online áruház polcain. Szakmailag egyébként ez nagy ...

Geszti késett egy órát, később indult és az időjárás is elkapta, ennek ellenére hét órakor el tudtuk kezdeni az eredetileg tervezett hat óra helyett és kilencig nyomtuk. Szerencsére nem igazolódott be egyik félelmem sem, tényleg korrekt volt és csak annyira ment le hülyébe, amennyire a színpadi szituáció engedte. Mondhatnám azt is szerénytelenül, hogy k*rrrrva jó volt, talán még soha nem éreztem magam ilyen jól pódiumbeszélgetésen, a közönség is jó volt és tényleg kellemesen csalódtam. Nagyon érdekes szitu volt , én megfogadtam, hogy a "csajokról" semmit, ő persze provokálta a témát, amit ugye ezerképpen meg lehet kérdezni, de korrektül talán sehogy. Addig kerülgette a forró kását, hogy dr. Csernus stílusában megkérdeztem: ...

Tegnap volt egy-két érdekes beszélgetésem, a munkával persze emiatt nem is haladtam. Felcsíptem néhány helyi közéleti pletykát, amit persze úriemberként nem oszthatok meg veled, kedves naplóm, mondanom sem kell, te is téma voltál :-) Pro és kontra, ahogy mondani szokás, ami azt jelenti ugyebár, hogy egy ellenzéki személyiséggel és egy hivatali emberrel beszéltem. A témák természetesen nem publikusak és ez most nem azt jelenti, hogy megjátszom itten az információs elitet, hanem ennek a szakmának ez egy érdekes sajátossága, nevezhetjük hírbrókerségnek is: az információ-adokkapok nem csak a mozaikok jobb összerakását segíti, hanem egy jó bizalomépítés is, ha évek során kialakul rólam, hogy megbízhatnak bennem az informátoraim, akkor az ...

Nagyon okos cikket olvastam a Népszabi hétvége mellékletében, Babarczy Eszter ír arról az információs forradalomról, melynek a szele itt van már a levegőben. A kiindulópont természetesen a Hálapénz.hu, mely nem egyetlen az ilyen típusú, mondhatni szamizdat lapok sorában, de ez kapott a legnagyobb nyilvánosságot, talán azért, mert az egyik legégetőbb, leginkább szőnyeg alá söpört társadalmi problémát feszegeti.

A cikk nagyjából arról szól az én olvasatomban, hogy a hivatalos média saját eszközeivel nem tudja kezelni azt az információs igényt, mely például éppen a hálapénzre vonatkozik (de ezer más dolgot fel lehetne sorolni), vagy ha igen, annak megszerzése igen sokba kerül (információkat ellenőrizni, utánajárni dolgoknak, ...