Alkalom szüli a tolvajt, esetünkben a rockzenei vetélkedőn való részvételt, csapatalapítást és hát egy - khm - első helyezést.

Az úgy volt, hogy esténként Balla Lajossal csetelgettünk más ügy kapcsán, amikor szóba került a csütörtök esti vetélkedő, amely egyébként immár a harmadik volt, de eddig lemaradtam róla különböző okok miatt. Most az időm engedte ugyan, de nem volt csapatom, viszont Lajos, alias DJ Lala továbbította szabad kapacitásomat Törköly Józsinak, a főszervezőnek, aki összehozott a lehető legideálisabb csapattagokkal, Verasztó Józsi barátommal és lányával, Petrával.

Természetesen semmiféle ambíciók nem vezéreltek az indulással, azonban azzal tisztában voltam, hogy ideális az összeállítás, hiszen Józsiról tudom, hogy évtizedek óta figyelemmel kíséri a rockzenei szcénát, s bár Petrával még sosem találkoztam, biztos voltam benne, hogy a kortárs zenében képben van - ez így is lett. Jómagam a többség által favorizált blues, rock, heavy metal, jazz, jazz-rock zenéken szocializálódtam, ám a kortárs zenét is lelkesen fogyasztom.

A részletekkel senkit nem traktálnék, itt van Zsedényi Peti tudósítása az Oroscafén, bár a képszerkesztőt csókoltatom, simán zsarolhatóvá váltam :) - ez persze nem a fotós kritikája, hanem az enyém, s direkt egy másik képet rakok ide, amin nem én vagyok, hanem Dr. Rock...


Forrás: Justh Zsigmond Városi Könyvtár

Ami megragadt bennem, hogy különös állatfaj az öreg rocker: a legapróbb részletekig képes elmerülni a hatvanas-hetvenes évek zenéjében, illetve az akkoriak posztdolgaiban, ám mereven elzárkózik az új irányzatoktól (és nem csak az elektronikus zenéről beszélek). Ez természetesen nem általánosítás, s nem is többségre vonatkozik, ám voltak, akik kikérték maguknak a Vad Fruttikat, amikor rájuk utaló kérdést kaptak (felbukkant más is persze különböző feladatokban: Nemjuci, Kispál és a Borz, HS7, Kowalsky stb.)

Minden tiszteletem egyébként a szervezőké, remek feladatokat rakott össze Mihály Zoli, Pleskonics Dr. Rock András, Zsedényi Peti és persze Törköly Józsi, egyaránt szükséges volt a tárgyi tudás, a zeneértés, a kreativitás és persze volt karaoke is, de én ez utóbbira nem szívesen emlékszem vissza, mert sem jó előadó nem vagyok, énekelni meg aztán...  A jövőre nézve azonban fontos szerinte, hogy ha azt akarják, hogy az évek során ne csak a 40-50+ mókája legyen a vetélkedő, hanem sok fiatal merjen, akarjon indulni, akkor nyitni kell, van élet Jim Morrison, Jimi Hendrix, Janis Joplin után is.

Volt egy kis bundagyanú is, ami mellett nem megyek el szó nélkül, mert szíven ütött: eredményhirdetéskor beszólt nekünk egy ember, akit még sosem láttam korábban, (és most nem írom le a nevét, hiszen dehogy haragszom én rá) hogy bunda volt, mert nekünk állítólag súgtak. Egy hangfelismeréses játéknál ugyanis a hátunk mögött, a nézők közül valaki hamarabb mondta ki hogy KFT. Tényleg az volt, mindhárman felismertük egyébként a hangminták alapján összerakott anyagot, különösen, amikor egy pillanatra Laár hangja is beúszott, ám aki volt ilyen helyzetben, tudja, hogy ilyenkor a koncentrális elvonja a külső ingereket. Ez egy darabig bántott, de aztán megnyugtattak, hogy emberünk mindvégig hisztizett a verseny során, továbbá magyarázat is van: ők voltak tavaly a nyertes csapat és csak egy ponton múlott a mi elsőbbségünk, így most nem lehettek azok. Hű de nagy dráma, majd jövőre ti nyertek és mi hisztizünk, de inkább nem, hiszen mi tegnap sem nyerni mentünk és ha utolsók lettünk volna, akkor is jó kedvvel jövünk el, mert ez egy jó este volt.