Van itt egy egész jó kis helyi punkzenekar, az Ifiházban szoktak játszani, pénteken gyere el - mondta egy szép napon, valamikor a kilencvenes évek legelején Zsedényi Peti. S bár soha nem voltam punk, azért a műfaj klasszikusait szívesen hallgattam (a Sex Pistols ugye alap még a hetvenes évek végéből, de bírtam/bírom a Clash-t és a Dead Kennedy'st is), így különösen izgalmasnak találtam, hogy orosházi srácok punkot játszanak.

Az az időszak éppen egy viszonylag gondtalan, ivós korszakom volt, így különösen jól éreztem magam a Kulturális Szemle zenekar általam látott első koncertjén, s ez az azt követő években is így volt, ugyanis Csiri (Széplaki Imre - basszus, ének), Eörsi (Kugyela Eörs - gitár) és Kicsi (Feldman József - dobok, ő most egyébként a Bankrupt tagja) remek dalokat írtak és kiválóan adták ezeket elő. A banda félig-meddig tagja volt még K. Tóth István, alias Tanár Úr, aki részt vett a menedzsmentben és az alkotásban is.

Ifjú punkok

Menedzsmenten most ne értsünk semmiféle bizniszszerűt, mert az orosházi punkok bizony afféle törvényen, de mindenképpen showbizniszen kívüliek voltak. A banda a nyers megmondást szerette, semmi "ciráda", a színtéren aki ezen túlment, arra azt mondták: művészkedik.

Pedig nagyon sok remek művészekedő és nem művészkedő bandát hoztak el Orosházára, ugyanis tevékenységük a dalíráson és a koncertezésen túlmutatott, a kilencvenes évek elején ugyanis egy kis underground szigetet varázsoltak az Ifiház területére péntekenként: az AZ Klub igazi közösségi hely volt koncertekkel, komoly tagsággal, sőt még saját fanzine-juk is volt (fiatalabbak kedvéért: ez volt az internet előtti blogolás, lásd még szamizdat). Ezen túl olyan kiváló bandákat hoztak el a városba, amelyek egyébként soha nem jutottak volna el oda, például Andersen (itt találkozhattam személyesen első és utolsó alkalommal, sőt meg is interjúzhattam David Bronsteint, aki később odahaza, Amerikában herointúladagolás miatt halt meg). De itt barátkoztam össze Rupaszov Tamással, a Trottel zenekar, majd később kiadó vezetőjével, akivel több évtizedes munkakapcsolatom alakult ki. Játszott még az AZ klubban többek közt a máig létező szekszárdi Prosectura és sokan mások, sőt volt francia kapcsolata is a Kulturális Szemlének, melynek révén ők is vendégül láttak egy hasonszőrű bandát, a Constant Summer-t, s ők is eljutottak neves francia klubokba.

Öreg punkok

Több album maradt fenn utánuk, melyek Balla Lajosnak köszönhetően mára már az internet különböző helyein fellelhetők, például a YouTube-on és a SoundCloudon is. A banda nyolc évig élt. Sajnos orosházi zenekar egy sem lett világhírű, de még országos hírű sem, de szerintem a Kulturális Szemle állt ehhez legközelebb, sőt lényegében azok is voltak a saját szcénájukban, én például a Szigeten is voltam a koncertjükön, igaz, egy nagyon kicsi színpadon és nagyon kora délután, de mégiscsak ott voltak, ahová manapság nagyon kevés lokális zenekar juthat csak el.

Mint a fenti plakát is mutatja, a poszt nem szimpla nosztalgia-bejegyzés, nagyon is jelentős esemény ihlette: 25 évvel ezelőtt alakult meg az immár legendásnak nevezhető punktrió, s ennek apropóján közel az ötvenhez is belecsapnak a húrokba. Legyetek ott minél többen, a távollévők nevében pedig kérem a szervezőket, hogy vagy streameljék, vagy rögzítsék a bulit, hogy Budapesttől New Yorkig, Pécstől Hausen im Wiesentalig a régi AZ-sok beleüvölthessé,k a monitorba, hogy Vlagyimir Ilcsics Uljanov, Vlagyimir Iljics, fuck off!

Egy lokális csemege: koncert a csabai Narancs klubban

Ez pedig a Constant Summer, bájos 59 megtekintéssel