Mióta Magyarország egy valós idejű Hírcsárda, elég nehéz jó áprilisi tréfát kitalálni, úgyhogy az enyém sem lett valami jó. Annál is inkább, mivel egy jó átverésnek tartalmaznia kell némi valóságalapot.

Az én tréfám azonban nem tartalmaz ilyet, ugyanis

- a kormány nagyon is tudja, miért élnek külföldön oly sokan

- ebből következően nem is különösebben vágyik rá, hogy hazatérjenek

- Szíjjártó Péter biztosan nem látogatna meg személyesen érintetteket,

- s ha tenné is, nem bennünket.

A tavalyi április elsejei tréfa ennél hihetőbb, sőt életszerűbb volt ( ebben azt találtam ki, hogy összehoztam Dieter Bohlent és Balázs Palit ), pedig az ilyen celebsztorikra igen kicsi az esély, de mégis...

Mindesetre a poszt ...

Nem mindennapi magyarországi vendég járt nálunk Hausen im Wiesentalban: Szíjjártó Péter külügyminiszter. A látogatás abszolút magánjellegűnek tekinthető, hiszen sem testőrök, sem stáb (csak egy titkárféle emberke), de még fotózás sem volt.

A múlt héten hívtak fel a KüKüm-ből, hogy fogadnánk-e lakásunkban a külgazdasági és külügyminisztert. Először azt hittem, valami rossz tréfa, de kiderült, hogy nem, van ugyanis egy nem publikus projekt, melynek célja a külföldön élők, elsősorban értelmiségiek hazacsábítása. Ennek jegyében maga a külügyminiszter látogat meg néhány érintett családot és megpróbál tájékozódni, afféle nemzeti konzultációként, miként érhetnék el ezt legkönnyebben.

Megvolt az egyeztetés, de ...

Szépen elfeledkeztem egy fontos évfordulóról, ugyanis február 13-án töltötte be a 70-et Földes László, alias Hobo. Talán felmentést ad, hogy éppen otthon voltunk ezidőtájt és nem pont a médiafogyasztásról szólt az a bizonyos egy hét.

Most viszont belefutottam egy interjúba, ami este került ki az MNO.hu oldalra (hehe, ők is lemaradtak egy kicsit), és eszembe jutott egy tíz évvel ezelőtti interjú, amit én készítettem a Mesterrel 60. születésnapja alkalmából. Nem is akárhol, hanem Kaszaperen, ahol éppen József Attila-estjével turnézott. Azt hiszem, mondhatjuk ezt hakninak is, mert azokban a napokban több helyen is előadta ezt a műsort, többnyire diákok előtt, pályázati pénzből. Ezt onnan tudom, hogy azon kiválasztottak közé ...

A Dal nézése közben ugrott be nekem, hogy mekkora szerencséje a magyar kultúrának, hogy a jelenlegi miniszterelnök fiatal korában a focival jegyezte el magát, nem lett például zenész vagy zenebuzi, mert akkor azt a szenvedélyét erőltetné egy egész nemzetre. A focival azért jártunk jól, mert az már évtizedek óta szar, a zenében azonban jobban állunk, mert bár a nagy többség a szemetet zabálja, s a kiszolgálóipar természetesen ehhez igazodik, azonban vannak nagyon jó dolgok is, mert azt hagyják.

Szerencsére Orbánt ez a téma hidegen hagyja (egy korábbi interjú szerint nem is nagyon tudták elcipelni az akkoriban éppen pezsgő budapesti zenés éjszakába), így az viszonylag szabadon építheti vagy éppen rombolhatja magát, nekünk pedig nem kell ...

Még január végén jelent meg ez a remek összefoglaló , de csak most akadtam rá valamiért. Jó sorsom úgy akarta, hogy idejejében bekapcsolódjak az információtechnológia hőskorának eseményeibe, annak ellenére, hogy számomra teljesen kimaradt például a Commodore meg ilyenek, viszont egy már nem szocialista nagyüzem, de még nem privatizált feldolgozóipari cég informatikai osztályán - Volencsik Zsolt barátom jóvoltából - lehetőségem volt megismerkedni az új világ ha nem is ős- de ókorával mindenképpen.

Na, ki emlékszik még erre a felületre?

Ami azt jelenti, hogy már nem at-s, de 286-386-os gépekbe pötyögtettem mindenféle dos-parancsokat, Word Star, illetve Norton szövegszerkesztőkbe gépeltem a szövegeimet és persze használtam ...

Feltéve, ha Békéscsabán jársz és benézel a régi posta helyén található antikváriumba. Ott vették át tőlem ugyanis lemezeim egy nagy részét, már amik túlélték az évizedek viharait, lásd még ifjúkori házibulik és más megpróbáltatások.

A lemezekért szánalmasan kis összeget kaptam, le sem írom, mennyit, viszont nem is adják drágán őket, úgyhogy érdemes ellátogatni ide és szétnézni. Természetesen nem a pénzzé tétel volt a célom, sokkal inkább az, hogy a 13-28 éves korom közt összegyűjtött vinylek ne árválkodjanak az üres házban, hallgassák őket zeneértő emberek.

Arról nem is beszélve, hogy én már öreg vagyok, nemigen vásárolok már lemezjátszót, megelégszem a fogyasztói világ digitális zenei formátumaival ...