Elő a szép ruhát: az elkövetkező napokban egy csomó sajtónapi protokollra kell, vagy legalábbis illik elmennem. Helyi önkormányzat, megyeszékhelyi önkormányzat, rendőr-főkapitányság és így tovább. Régen vettem részt ilyesmin, de gondolom, nem változott semmi: szabad-e a sajtó? - kérdezik majd okos emberek. Hááát nem is tudjuk, vakarjuk majd a fejünket, de talán igen, hiszen senki nem korlátoz, korlátozzuk mi magunkat helyettük: jaj, csak nehogy megorroljon valaki.

Mit közelgő felfordulás, vizitdíj, elvárt adó miatt kieső harmincmilliárd: eltűnt családunk legfiatalabb tagja, a cicánk, akinek még igazán neve sincs, csak úgy hívjuk: A cica. Azért a jelen idő, mert alig több mint huszonnégy órája veszett nyoma. A dolog összefüggésbe hozható a jó idővel, másra nem nagyon tudok gondolni, hiszen jó dolga volt nálunk. Fotót nem nagyon találtam róla, van viszont itten egy telefonnal készült videó, igaz, még egészen fiatal korából. A szokásos formula érvényes: aki megtalálja, jutalom, miegymás...

Negyvenkilenc éves korában szombaton meghalt Szilágyi A. János, lapunk belpolitikai rovatának munkatársa. A Magyar Hírlap saját halottjának tekinti.

Abból látszik, hogy egy blogot negyven feletti arc ír, hogy egyre több benne a nekrológ. Szilágyi A. János az egyik legjobb hazai környezetvédelmi újságíró volt az egyik legjobb hazai lapnál. Személyesen csak egyszer találkoztunk, de több órát együtt töltöttünk: ez volt a híres pusztaszőlősi gázrobbanás 2000-ben, tőlem a Magyar Nemzet hétvégi melléklete (nem röhög, egy kollégám barátjának tettem szívességet) kért riportot, ami meg is jelent, János pedig, ha jól emlékszem SZigetváry Zsolt fotóssal dolgozott a helyszínen. Jártuk a házakat, beszélgettünk a kis és nagy ...

Megyek Kiscsillag-koncertre. Majd mesélek :) Addig is egy Hegyalján készült videó a jutyubról...

Néhány tudósítás elolvasása után egyértelműen látszik, hogy az MSZP-kongresszus mégiscsak izgalmas egy kicsit, legalábbis a vájtfülűek számára. Ugyebár a személyzeti kérdések nem jelentettek nagy adrenalinmozgást, még a 75 százalékos bejelentéssel sem, világos volt, hogy jobb híján Gyurcsányt választják meg elnökké. Viszont arra senki nem számított, hogy most kezdenek el árnyékbokszolni Kádár János szellemével, azt pedig csak az őrültek gondolták volna, hogy az MSZP kongresszuse egy perces néma vigyázállást tart majd a kommunizmus áldozatai emlékére.

Lukács László valami okból egyedül énekelte el a ma esti Fonogram-gálán a nem kell semmi című számot. Utalt rá, hogy a zenekarnak is ott kellene lennie, de nincs ott, ezért egy szál gitárral adta elő egyebek közt: Unom a rádiót, unom a tévét,/ Unom az elejét, unom a végét,/ Unom már, hogy minden áldott reggel,/ Ugyanaz a nyomorult seggfej szól, hogy kelj fel!, folytatás itt . Hihetetlenül jót mulattam: ahhoz képest, hogy néhány éve milyen botrány tört ki az amerikai foci szuperdöntője közvetítése miatt, amikoris J. Timberlake letépte Janet Jackson blúzát, Laci lazán hülyét csinált az egész ünneplő közönségből, meg persze a szervezőkből. Remélhetőleg jobbikos meg kdnp-s túlbuzgók nem nézték a műsort, mert akkor lesznek ...

Már csak kultúrtörténeti érdekessége miatt érdemes megnézni az m1-en a Csináljuk a fesztivált című műsort, még hogyha az ott elhangzó zenei anyag - diplomatikusan szólva - nem éppen a kedvencünk, mint ahogy a műsorvezetők sem túl szórakoztatóak. Viszont tükrözik az elmúlt ötven - vagy inkább 20-30 év tömegkultúrájának trendjeit. A műsor lényege, hogy három menetben először 144, majd 12 dalt juttat be a közönség a két döntőbe, végül kiválasztják az elmúlt fél évszázad legkedveltebb dalát. Eddig nem sok kedvencem tűnt fel (egy-két elfogadható igen, például Illés, Generál a mai műsorból.)

Amilyen termékeny blogger voltam a kezdet kezdetén, most annyira visszafogtam magam. Ennek nem elsősorban a sok munka az oka - bár visszavezethető oda. Azok az impulzusok ugyanis, melyek naponta érnek, nagyrészt munkahelyiek, így tehát vagy érdektelenek, vagy nem tartoznak a nyilvánosságra, lásd még munkahelyi bloggerek eseteit. Az pedig igénytelenség lenne, illetve méltatlan az olvasókhoz, ha minden második post tulajdonképpen a Beol-blog lenne, azaz nem szólna másról, mint annak bújtatott vagy nyílt népszerűsítéséről.

Lassan fél éve lakunk a kertvárosban, de szegény paneldzsungelben szocializált kutyusonkat talán még egyszer sem vittem el azóta egy igazi városi sétára. Igaz, sétálni viszonylagos rendszerességgel szoktunk, esténként itt, a helyi házőrzők őrjöngése közepette (ezt a hülye szokást mondjuk Bonnie is átvette, ha kell, ha nem, hőbörög az első szokatlan mozgásra, legyen az postás, kutya, idegen autó vagy bármi.).

Ma este amúgy is dolgom volt a városban, bevágtam hát a kocsiba a törpe schnauzert is, majd megálltunk a belvárosban. Egy kicsit azért is, hogy én is újraismerkedjek a Kossuth utca-Szabadság tér-Rákóczi út zónával, elég sok változás történt, főleg új üzletek nyíltak, illetve cserélődtek ki. Ismerőssel nem ...

A tavalyi sikeren felbuzdulva 2007-ben is elektronikusan jelentkezhetnek az előadók a DELTA FEST fesztiváljaira. Ugyancsak az interneten keresztül várják diákmunkások jelentkezését a nyolcadik Hegyalja, illetve az idén debütáló BalaTONE Fesztiválra.

A rendőrpalota elleni támadás lázában ég a média, természetesen az én napom egy részét is ez töltötte ki: rendes weblapszerkesztőként figyelemmel kísértem a neten cikázó infókat és persze igyekeztünk ezt-azt megtudni a helyi vonatkozásokról (fokozottabb objektumőrzés, szigorúbb ki-beléptetés). Csináltam kérdőívet is, nem csak az interaktivitás miatt, tényleg kíváncsi vagyok, az olvasók hogyan látják a lehetséges okokat.