Kettes lett a statisztika vizsgám, azaz még megfelelt, de én jobban örülök, mint a tanárképzőn a négyes-ötösöknek. Egyrészt a ráfordítás sem volt valami nagy, másrészt a statisztika mégiscsak statisztika, igaz, itt nálunk inkább a light-osabb változat szerepelt napirenden, egy félév volt az egész... Egyébként tudtuk, hogy senki nem bukik meg, azonban mint volt óraadó tanár átérzem szegény tanárnő helyzetét is, szóval szar érzés, ha valaki készületlenül érkezik vizsgázni...

Nem akarom itt az online nagymenőt játszani, de döbbenetes, hogy immár nem csak az áram, víz és egyéb kommunális szolgáltatóknak vagyok/vagyunk kitéve, hanem a neteseknek is: néhány órára szünetelt itthon a szolgáltatás, én pedig alvajáróként közlekedtem a lakásban. Persze nem azért, mert böngészhetnékem vagy chatelhetnékem volt, esetleg blogírási kényszer kínzott: nagyon benne vagyok egy határidőben, és én hülye ahelyett, hogy más normális emberek módjára szövegszerkesztővel-táblázatkezelővel vinném fel a dolgokat, inkább online csinálok mindent azonnal, itt és most. Ami ugye nem csak azzal járt, hogy elszállt egy anyagom, hanem azzal is, hogy internet híján nem is tudtam haladni, ugyanis fogalmam sem volt, hol tartottam, mi van ...

Nem nyertem meg az álláspályázatot, bánatomban vettem egy garázst - no nem ilyen plázacica (vagy plázavaddisznó) módra intézem én az ügyeimet persze, a valóság ennél sokkal hétköznapibb. Szóval annak idején a Békés Megyei Gyermek- és Ifjúsági Közalapítványhoz nyújtottam be a pályázatomat, mely titkár-intézményvezetői állást hirdetett. Megfeleltem a feltételeknek, gondoltam, miért ne. Persze paráztam a feladattól, mert nekem idegen terep lett volna a fő feladat: a doboz-szanazugi volt úttörőtábort vezetni. Szóval akartam is, meg nem is. Akartam, mert elegem van ebből a kényszervállalkozós, késveutalós világból, ami most ezt a helyi médiát jellemzi, meg aztán tíz év után nem árt váltani, de másrészt taszít engem a ...

Pályázati Helyről mégsem jött hír, vagy a postán dekkol a küldemény, vagy nem született döntés. Senki nem értesített más csatornán, pedig két személyes ismerősöm is van a kuratóriumban. Enyhítő körülmény, hogy tegnapig fogalmam sem volt, hogy tagjai egyáltalán ennek a testületnek. Éppen ezért én sem keresem őket. További 24 óra pauza, legalábbis ez ügyben.

Mégis látható lesz Orosházán a Jobbik által felállított, majd az önkormányzat által eltávolított kereszt. A karácsony eredeti értelmére figyelmeztető szimbólumot a Könd utcai ABC előtti területen, azaz az eredeti helyszíntől néhány méterre állítják fel - tájékoztatta rádiónkat Patakfalvi János, a Jobbik helyi elnöke. Mindez úgy lehetséges, hogy az említett terület magántulajdonban van, s a tulajdonos engedélyezte a kereszt felállítását. Az ünnepélyes felszentelést csütörtökön délután 16 órakor tartják a katolikus, az evangélikus és a református egyházak papjainak közreműködésével.

Az interjú jól sikerült, jobban mint vártam, a korábbi 20 százalékos esélyemet mostmár olyan negyven-ötvenre teszem, rendesek voltak a kurátorok, sőt pozitívan értékelték a beadott anyagot. A döntés egyébként már megszületett, holnap a postás bácsi hozza nekem. Úgyhogy babonából még mindig nem beszélnék, persze már nem osztana, nem szorozna semmit a dolog... Utána egy kis kávézás Bod Tamással, ex-kollégámmal, aki jelenleg megyeházi szóvivő. Szakmáztunk egy órácskát, szavamra, jólesett, ebben a városban sajnos nincs kivel újságírásról beszélgetni...

Értem a tréfát. Szeretem is. Sőt a kreatív embereket is szeretem, így hát megosztom mindenkivel Zs. P. alkotását, amit a Mitisírahogyishíjják topikon helyezett el...Kellett nekem itt szórakozni Szaddám Husszein és az ismeretlen szentandrási betörő képeivel.

A mellékelt figura egy kis helyi Szaddám, azaz keresni kell. Az amatőr betörő a hétvégén a békésszentandrási takarékszövetkezetbe hatolt be, miközben az ipari kamera kitűnő képeket készített róla, íme az egyik, most kaptam a rendőrség sajtósától emilen. Legyünk gyorsabbak a jenkiknél, keressük együtt :-)

Megvan Szaddám, kíváncsi vagyok, ez lecsillapítja, avagy ellenkezőleg, inspirálja a fanatikusokat. Ha azokat valami csillapítja egyáltalán. A hírről egyébként sms-ben értesültem először, nem ám hivatásos hírügynökségtől, hanem Bod Tamás exkollégámtól, aki éppen elcsípte az infót a CNN-en. Mondjuk álmomban ért az értesítés, úgyhogy én már az Index híre alapján tudok, amit tudok. Jól megváltozott a volt diktátor, a feje leginkább egy elképzelt öreg Che Guevarára emlékeztet.

Esti kutyaséta során megnéztem az esti várost, tényleg korrekt, jobb helyen van az Aranykapu a városközpontban, mint néhány évig a piactéren volt. Akkor emlékezetem szerint mondvacsinált okokkal vitték el a Kossuth utcáról, majd előkeresem innen az archívumból a korabeli cikkeimet, volt/van egy hülye szokásom: minden publikációt megőrzök, legyen az világraszóló tanulmány vagy csak egy mínuszos hír. A látvány és a felhozatal korrekt, igaz, hogy már pakolásztak a kereskedők. Kedvelem az ilyen karácsonyi fílinget, már csak azért is szoktam rendszeresen kilátogatni, mert igazi közösségi hellyé válik az Aranykapu.

Volt egy kedves sztorim: egy idős úriembernek nagyon tetszett Bonnie, megkérdezte tőlem: ismerem-e Einstein kutyás mondását? ...

Példátlan és felháborító dolog jutott tegnap tudomásomra, melyet először el sem hittem, majd ahogy mondani szokás, több független forrás mégis azt igazolta, hogy a hír igaz.

Az Orosházi Élet című helyi lap főszerkesztője, akit én nem ismerek személyesen, és ezek után (no meg munkája alapján főleg) nem is kívánok megismerni nyomozást folytat feleségem ellen, aki egyébként NagyEra nick-kel viszonylag rendszeresen publikál a blog mellékleteként működő fórumon. Tudomásunkra jutott, hogy az illető a munkatársaktól meg szerette volna tudni, hogy Korbely-Nagy Erika abban az orosházi önkormányzati intézményben (mely formálisan már régen nem is az, hiszen közhasznú társaságként működik, tehát csupán szerződéses kapcsolatban áll az ...

Korbely úr így negyven fölött részt vesz élete első állásinterjúján, miután megírta első álláspályázatát. Korábban már lebegtettem itt a blogon, hogy megpályáztam egy kényelmesnek és jól fizetőnek tűnő állást, megelégelve a szabadfoglalkozás, kényszervállalkozás nyújtotta örömöket (Lásd még Petőfi: Farkasok és Kutyák dala). Fordulatnak tűnik egyébként a személyes meghallgatás, mert nekem korábban azt mondta a főember, hogy csupán a pályázatok alapján dönt majd a bíráló testület. Többet nem csak babonából nem írok, hogy egész pontosan miről van szó, hanem azért sem, mert továbbra is tartom az egyenlő pályák, egyenlő esélyek elvet, hétfőn délután minden kiderül szerintem. Annyit azonban elmondok, hogy ...

Huhh, megvolt a Faludy-est. Én - mint ilyenkor mindig - elégedetlen vagyok, de ismerősök és ismeretlenek azt mondják, jó volt. Persze belülről minden más, én szétesőnek éreztem, legalábbis nem az általam felépített mederben folyt a beszélgetés - mint eddig minden hasonló pódiumrendezvény. Az alapelv az volt, hogy mivel két éve már járt a városban, sőt ugyanebben a klubban Faludy, így nem szabad ismét végigmenni a Villon-Recsk-emigráció-mértnemhordzoknitgyuribácsi vonalon, helyette inkább olyan dolgok kerüljenek terítékre, amelyek nem túl ismert elemei az életműnek, továbbá talán még azoknak is új, akik esetleg olvasták az önéletrajzi munkáit. Így hát beszéltünk aktualitásokról, felidéztettem vele régi sztorikat, irodalmi ...

Egy idézet Lejla blogjából, igazolva, hogy nem csak fekete és fehér a világ (meg persze egy kis öntömjén is :-))

Szintén a Mikulás-éjszakán készült kép - a nyugatinál felállított keresztről. Mivel a híreknél is rendszeresebben (sic!) olvasom a Kisvárosi webnaplót, így rögtön tudtam, mi ez az egész, el is magyaráztam a Pasimnak. Én is  KáGyé -val értek egyet, csak annyit még hozzá, hogy szerintem ez tökegyértelmű jobb(ik)oldali provokáció, a Hüje Hatalom (minő alliteráció) meg felveszi a kesztyűt és csinyájja nekik az ingyenreklámot (végülis ez a cél). Holott felfoghatnók úgy is, hogy no igen: advent meg kereszt, meg szeressükegymástgyerekek - sz'al akár hagyni is lehetne az egészet.(...)

Összeállt végre a holnap est forgatókönyve a fejemben, mostmár kevésbé parázok. Ilyenkor persze teljesen normális egy kis drukk, a pódium a legkevésbé az én műfajom, ezt azzal ellensúlyozom, hogy minden lehetséges információt elolvasok és felépítem a beszélgetést, készítek A, B, C stb terveket, persze csak fejben, felkészülve minden lehetséges fordulatra. Itt főként azt kell érteni, hogy a vendég bőbeszédű, avagy nem, szimpatikus vagyok neki, vagy ellenkezőleg, esetleg fáradt, nem fáradt, szóval sok ilyen dolog van. Újraolvasva a Pokolbéli víg napjaimat, illetve annak folytatását (amit először olvasok) jobban csípem az öreget, mint eddig, télleg jó fej volt és szerintem most is az: miért is ne vegyen el egy 27 éves csajt, nem kell ...