
Ez egy friss kép a gyopárosi nagyberuházásról, ma délelőtt ott jártam ugyanis. A fürdőnél tartottak ugyanis egy konferenciát, ahová elhajtottak a főnökeim, ott volt Kökény miniszter, illetve Széles Gábor, a Munkaadók és Gyáriparosok Szövetsége elnöke, a téma az egészségturizmus, mint az ország egyik kitörése pontja volt. Én csak a sajtótájékoztatóra mentem el, gyakorlatilag semmi kreativitás, csak rögzítettem az elhangzottakat, majd azokból vágtam egy-egy 3-5 perces anyagot. Közben kattintottam ezt az udvaron, állítólag áprilisban lesz a műszaki átadás. A helyi ellenzék szerint a beruházás során elég sok a sumákolás, én ezt nem tudom, annyi bizonyos, hogy meglehetősen furának találtam, amikor a beruházó, egyébként 97 ...

A jelek szerint a blogolvasók többsége a liberális álláspontot képviseli Bolgár-ügyben, azaz úgy vélekednek: írt egy regényt és kész, kár a további felhajtás. A 21-ből összesen kilencen szavaztatok így, ami durván a 43 százalékot jelenti. Négyen úgy vélekedtek a blog olvasói közül, hogy Bolgár irománya nem méltó egy értelmiségihez. Ugyancsak négyen kattintottak a kissé szellemesnek szánt "Ki az a Bolgár György?" válaszra. Mindez a szavazók 19-19 százalékát jelenti. Kisebbségben maradtak azok, akik szerint Bolgár feltűnési viszketegségből írt erotikus (pornográf?) regényt (két fő), s a radikális választ (Aki bántja, mind impotens és prűd) is ketten jelölték be. Az ő voksuk 9,5-9,5 százalékot jelent. A következő kérdés ...
Egyre többet gondolok az Amerikai szépségre, pontosabban a Kevin Spacey által megformált figurára. Az amerikai álomnak görbe tükröt tartó filmben a főhős egyszer csak fogja magát, felmondja képmutató, de jól fizető állását és elmegy hamburgersütőnek.
Bár az én állásaim nem mondhatók jól fizetőnek, maga a médiaszakma azonban elég képmutató, s nem elsősorban a szakma, hanem a köré szerveződött álszentség: kispályás helyi politikusok, gazdasági menedzserek, intézményrendszeri bólogatójánosok. Na szóval nekem ebből egyre inkább elegem van, a tiszta hangot, gondolatot akarom, mint a két remixkirály, Bartók és Kodály ((c)Amorf Ördögök). Valamelyik nap eljátszottam a gondolattal, hogy de jó lenne például újságot hordani, mint ...

Kormányzó lett hát a nagy Arnie. A dolog várható volt, mégis olyan abszurd nekem. No nem azért, mintha nem lett volna eddig példa ilyesmire a történelemben, hiszen Reagan is színészből - igaz, ő jóval kevésbé volt ismert - lett elnök. Mindamellett az egész cirkusz, ami Kaliforniában folyt, szerintem egy új korszak kezdete, ami nem csak az Újvilágra jellemző, hanem az egész globalizált világra: a szórakoztatóipar tematizálja életünknek immár minden szeletét, többek közt a közéletet is. Lehet, hogy hülyén és vaskalaposan hangzik, de szerintem ez egy válsághelyzet kezdete, vagy legalábbis mérföldköve. 