Most nem egy video jockey-ról lesz szó, hanem Vandlik Jánosról, akit tegnap este búcsúztattunk el a cégtől, azaz a cégcsoporttól. Az ő nevéhez fűződik a Beol.hu elindítása, majd a regionális építkezést (azaz a többi portál elindulását) irányította, végül országos vezetőként a kilenc axelspringeres helyi lap ügyeiért volt felelős. Gyakorlatilag az ő révén kerültem a céghez, annak ellenére, hogy elég nagy volt az ellennyomás - még jó, hogy akkor nem árulta el, csak amikor már a rendszerben voltam, amilyen túlérzékeny vagyok ilyen dolgokra, hagytam volna a francba az egészet és nemet mondok az ajánlatra.

Szerencsére nem így történt, és az elmúlt két és fél évben - távmunkában ugyan - nagyon jól együtt tudtunk dolgozni. ...

Időközben Lénáék is hazaérkeztek, bár nem voltam itthon, úgy tudom, minden nagyobb csinnadratta nélkül. Online interjú Lénával pénteken a Beolon.

Kovács Erika kollegina ma délután elment koldulni . Nem azért, mert olyan rosszul keresnek az újságírók - bár a vidéki sajtóban lévő fizetések legendásan nem mesések -, hanem mert volt egy jó ötlete és kivitelezte. A pofám leszakadt: fél óra alatt négyezer forintot keresett, ami nagyon jó órabér, még a strichelésnél is kifizetődőbb lehet, legalábbis, ha nyolc órával számolunk.

Igaz, Erika lecsúszóban lévő középosztálybeliként pozicionálta be magát koldulás előtt, nem pedig mondjuk leszakadt alkesz ribiként, ami jelentősen növelte az esélyeket. Szóval született egy hangulatos riport hétvégi olvasnivalónak, és persze a bevétel is jó helyre került: nem honor-kiegészítés és nem is minőségi prémium lett belőle, hanem a ...

Az örvendetes ugyan, hogy az utóbbi egy-két évben rohamosan nő az internet-felhasználók tábora, az azonban kétségbeejtő, hogy alapvető műveleteket nem tudnak elvégezni az új userek. Például regisztrálni, három egyszerű lépésben.

Csináltunk egy babaszépségversenyt , erősíteni pozíciónkat a célcsoport egyik fontos szegmensében, a 25-35 évesek körében, no meg bevonni az internet egy fontos új csoportját, az 55 év felettieket. A szavazáshoz szükség van a regisztrációra - tényleg nem címvadászat, ezen mi már túl vagyunk. A dolog az istenért sem akart elindulni, ezért Szabó kollégával legyártottunk egy segédletet szöveges és online prezentációs formátumban - ezt követően nagy nehezen elindult a dolog, vagy legalábbis abbamaradt ...

Kisebbfajta kegyelmi állapottal ér fel az utóbbi egy-két nap: beteljesedik, amit az internetguruk a közösségi webről vizionálnak. Két eset is van, ami arra utal, hogy jó nyomon járunk, mármint a Beol, ahol egyébként 2006 április elseje, azaz valamivel több, mint két éve dolgozom.

Az egyik egy mezőberényi sztori: lemondott az összevont kultúrintézmény direktora , mindössze három hónapot bírt. Az erről szóló gyorshír, illetve a néhány órával később felkerült részletesebb infó rengeteg hozzászólást generált, több százat. Ezt nyilvánvalóan a helyi erők produkálták, több-kevesebb szenvedéllyel, olykor gyűlölettel, volt, hogy moderálandó posztokkal. Mindenesetre a polgi is nyomon követte a dolgot és éppen e bejegyzések ...

Egy napra két helyi internettörténeti érdekesség, ilyen sem sokszor fordul elő...

Szóval itt a második, a romablog után jöjjön az álnéven kommentelőket rendszabályozni akaró honatya: hátha Draskovics "Fuché" Tibor rendőrminiszter odacsap, ahova köll...

Fetser János hadat üzent az álnéven kommentelőknek

 Fetser János országgyűlési képviselő Draskovics Tibor igazságügyi miniszternél egy állítólagos joghézag kiküszübülésére tett javaslatot. A politikus személyét az utóbbi hónapokban számos támadás érte az interneten, ám a véleménynyilvánítók álneveket használtak.

Úgy tűnik, sikeresnek bizonyul Buzai Csabiék projektje, a Veszíts el egy könyvet , a Beol is teljes mellszélességgel mellé állt (sőt: azon ritka események egyike, hogy a printbe is én írtam meg, mert a területileg illetékes kollegina ma nem dolgozott). De úgy látom-hallom, hogy az országos média is rámozdult, hazafelé a kocsiban az mr1 összeállítását hallgattam meg. Persze, nem egy olvasó népért mozgalom, például én sem azért olvasok mostanában elegendő könyvet, mert nem találok egyet a váróteremben, hanem azért, mert nincs rá időm - de ki tudja.

Félig-meddig tréfásan úgy válaszoltam a szervezőknek, amikor először tájékoztattak, hogy annyira jó az ötlet, hogy tovább fejlesztjük: az online kultúra népszerűsítése érdekében ...

Mit kezd az ember öt liter unikummal? Megissza, persze nem egyszerre, hanem évekig kortyolgatja szeretteivel, barátaival.  És mit kezd az Unicum-díjjal, amit egy egész szerkesztőség (vagyis a többsége) szavazott meg neki alig két éves ténykedés után, ráadásul úgy, hogy a státusza egyfajta "kinn is vagyok, benn is vagyok"? Nos, erről nehéz közhelymentesen írni.

Így jártam tegnap este: a szokásos sajtónapi ünnepségen derült ki, hogy az Unicum-díjat nyertem el, aminek a kísérője (ééérted, a tömény pia kísérője :)) valami olyasmi, hogy "A díjat az a kolléga kapja, aki egyedi stílusával az olvasók, különleges képességeivel, csapatépítő szellemével a szerkesztőség tagjainak életébe az átlagnál több derűt és vidámságot volt ...

Egy igazi keresőbarát publicisztikát tákoltam össze ma délután, illetve este. A téma mi más lenne, mint a Horn-botrány.

A vállalati továbbképzések többnyire az unalom szinonímái, szerencsére én ezt most megúsztam: pénteken és szombaton a cégünk fővárosi központjában egy tényleg élvezetes képzésen vehettem részt más megyei kollégákkal együtt. Az előadó Pécsi Ferenc, alias Pollner volt, akinek a dolgai - elsősorban a Médiablog - évek óta muníciót adnak nem csak a blogoláshoz, hanem az online szerkesztői munkához is, így számomra nem a nagy rácsodálkozás, hanem a megerősítés jegyében telt a két nap.

Jó móka volt: többnyire a print médián szocializálódott, most online szerkesztő kollégák megismerkedtek az rss-sel, a linkgyűjtő szolgáltatásokkal, sőt a csúcspont az volt, amikor mindenki létrehozta a saját blogját. Bár én felmentett ...

Visszaszámlálás: már csak két hét Léna indulásáig. Minden út előtt azt mondtam/mondtuk, hogy őrült vállalkozás (csángóval indult, aztán Albánia, majd egy kudarcba fulladt, illetve egy sikeres európai túra, most pedig Kína). Ketten vágnak neki Berta Pistával, akit én a korábbi bringás napok egyik szponzoraként ismerek csak, de szinte minden segítő háttér nélkül, azaz nem megy velük autó, orvos, ilyenek. Tisztában vagyok vele, hogy kitartással, erőnléttel nem lesz baj, és csak imádkozni tudunk, hogy az út biztonsági, pszichikai, jogi (értve ezen az érintett országok bürokráciáit) feltételei is adottak legyenek. ...

Ezt a képet ma reggel csináltam Békéscsabán. Az alábbi spotot pedig Szabó kolléga forgatta/vágta ugyanezen témakörben - Supertramp-rajongók előnyben.

 

Nemo elköszönt, búcsúposzt itt

Mondjuk manapság már a földrajzi korlát nem jelent semmi, mondjuk a most nézett film idejéhez képst (Marco Polo, TV2), azért szomorú történet ez, mint minden más kényszeredett külföldi munkavállalás.

A Földiek blog két alapítójával egyébként a héten interjút készítettem, íme .

Nem is tudom, ki találta ki, hogy az olvasókat nem érdekli a politika, a közélet (talán olyan valaki, aki nem ért hozzá vagy lusta vele foglalkozni). Valójában az a belterjes okoskodás nem érdekli őket, amit politikai újságírás néven tartanak számon, valódi hírek valódi közéletről - ez bizony kézzelfoghatóan slágertéma, kattintásszámmal igazolhatóan.

Itt van nekünk mindjárt a mi Karsaink, akit nagyobb érdeklődést övez, mint a megye szórakoztatóipari exportcikkei - Fásy Ádám, Balázs Pali, Uhrin Benedek - együttvéve, és ez jó. Sokáig azt hittem, hogy Karsai József sem különb, mint ők, azaz ócska fogásokat bedobva szórakoztat. Ez azonban csak a felszín, Battonya hőse egy olyan figura, aki dörzsölt és fifikás ugyan, azonban ...