Vége a hagyományos albumoknak (lemezeknek), mára a fogyasztók csak a dalokra kíváncsiak - egy darabig én is elhittem ezt az álláspontot, mely az elmúlt években, a streaming szolgáltatók megjelenésével erősödött meg, de valójában már a digitális zeneterjesztés hajnalán kezdődött meg.

Jelentős része volt ebben Steve Jobsnak, az Apple alapító vezérének, amikor az iPod piacra dobásakor kidolgozta azóta világméretűvé duzzadt üzleti modelljét, mely szerint egy dollár körüli összegért akár egy számot is megvásárolhat. Így különösen a nagyipari lakossági slágeripar került pácba, hiszen az ő üzleti modelljük lényege valóban az volt, hogy összehoztak egy rádióbarát számot, amely a kevésbé vájtfülű hallgatók ...

Nem szokásom különösebb fogadalmakat tenni, mert úgysem lesz belőlük semmi (lásd öt éve a dohányzásról való leszokás, vagy néhány intenzívebb sportolásra utaló elhatározás), most viszont határozottan kijelentem: hosszú idő után ismét fizetni fogok a zenéért.

Félre ne érts, nem fogok lemezboltba járni és cd-ket hazacipelni, de az online zeneboltok egy dollár/dal ajánlatát sem veszem igénybe, viszont mára elérkeztünk arra a szintre, mely talán választ jelenthet a másfél évtizede halódó zenepiac minden gondjára - még hogyha a haszonélvezők nem is a multinacionális kiadók lesznek.

Nos, én a Deezert választottam azon egyszerű oknál fogva, mert a szolgáltatóm (Telenor) lehetővé teszi a gyors, egyszerű csatlakozást, de más ...

A Magyar 1 egy kiváló Rolling Stones-filmmel (rendezte Martin Scorsese) ünnepli a zene világnapját, az általam látott két híradó is elsősorban a kitelepülős, utcai, aluljárós rendezvényekkel foglalkozott.

Ugyebár ezen a héten Békés Megyei Hírlapot szerkesztek, reggel nagy volt a dilemma, hogy miről készüljön képes beszámoló. Végül úgy érzem, jó döntést hoztam, mint hogy tanári hangversenyekről, zeneiskolai teremavatókról készüljön százezredik protokollkép, helyette a Csabai Csípős Blues Klub kitelepülős utcai koncertjét választottam. Ezzel talán felrúgtam több évtizedes belső protokollt és talán a helyi elit sem veszi majd jó néven, de a zene nem csak belterjeseké, a zene mindenkié.

 

 

 

Nagy bűn lett volna kihagyni a Rockhajó című filmet, ma délután néztem meg itthon. 2009-es film a hatvanas évek igazi atmoszférájával, de mondhatjuk úgyis, hogy kinek-kinek a maga lázadásának időszakát hozza elő, nekem szerencsére két tinikorom volt: egy a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján, egy pedig tíz évvel később.

Zenéről szól és médiáról, amikor még mindkettő fontos volt külön-külön és együtt. Jó lenne most is élni-halni a jó zenéért és még jobb lenne, ha lenne egy olyan hiteles médiumunk, mint a Rock Rádió, akár belülről, de én már azzal is megelégednék, ha fogyasztóként lenne ilyenem.

Ajánlom mindenkinek, egyszuszra lehet röhögni és elérzékenyülni és persze magunkra és másokra ismerni. Kell ...

Orosházán mindig is éltek tehetséges zenészek, élnek is, azonban a nagy kiugrás mindig elmaradt, sosem lesz olyan bandánk, amelyik kisvárosból ugrik a csúcsra, mint mondjuk Gyuláról a Magna Cum Laude vagy Ajkáról a Vad Fruttik. S kirobbant muzsikusoknak is híján vagyunk, Gyula, Békéscsaba szintén ontotta, ontja ezeket (Szabó Eszter, Kőváry-tesók, Csányi-tesók, vagy éppen a korábbi generációkból két Manhattan-tag is).

Ennek ellenére jó móka lesz majd ez a retrófesztivál, öregek és fiatalok nyomják felváltva, lesz, aki több helyen is fellép. És ki tudja, hátha...

 

Ha most megszavaztatnám, hogy ki emlékszik még a Gemini együttesre, nem hiszem, hogy sokan lennénk. Most pedig nézem az m2-n a nosztalgiakoncertet (2001-ben vették fel!) és üde színfolt: egy igényes popzenét játszó banda, sok korabeli slágerrel, melyekre mára senki nem emlékszik, nem lett kultikus, mégis vállalható. Ha nem lenne röhejes, azt mondtanám, hogy egy jópofa hippizenekar a hetvenes évek első feléből, akiket elsodort a diszkó meg a rockhullám. Néhány zenész máig ismert figura, például Heilig Gábor, vagy Bardóczi Gyula (Neoton), de a frontemberek (Papp Imre, Markó András és egy örökifjú gitáros, akinek nem tudom a nevét) eltűntek, legalábbis az én szemem elől.

És persze a basszusgitárt egy komoly kinézetű ember kezelte ...

Egy kis alterhippirockandroll zene a kilencvenes évek elejéről. Feltehetném találós kérdésnek, de Dj. Lalán kívül - és egy-két őrült zenebuzin kívül - senki nem tudná megmondani, hogy ez a Rituális Rémtettek. Túl sokat én sem tudok róla, annak idején hozzám került egy kazetta, amit rongyosra hallgattam, s mivel akkoriban még nem sokat tudtunk a digitalizálásról, az enyészeté lett.

Egészen ma délelőttig, amikor egy tokaji barátom T. Z. aktuális agymenéseit foglalta e-mailbe ezzel a címmel: Rituális széptettek. Ekkor ugrott be a tizenöt éve vagy talán hosszabb ideje nem hallott zenekar neve, Google elő és láss csodát, jött ez .

Egy kicsit Jefferson Airplane, egy kicsit Kontroll Csoport, egy kicsit a kilencvenes évek elejének ...

Néhány órája posztoltam itt az elavulófélben lévő régi zeneterjesztési struktúráról, s máris itt egy ragyogó magyar alternatíva: Mátyás Attila (ex-F. O. System) és zenekara új albuma szabadon hozzáférhető bárki számára ingyen.

Interjú itt

Letöltés innen

Mégiscsak van remény, lesz itten még zenei kultúra egyszer és talán a 2007-es év kerül be a történelemkönyvekbe? A Petőfi Rádióról már értekeztem itt, arról hogy merész módon azt az igényes pop/rockzenét kezdte el játszani, ami egyébként csak nálunk alternatív vagy underground, máshol része a mainstream-nek, most pedig a magyar MTV-ről érkeztek újabb hírek . Ami persze nem egy Muzzik, de nem is az a dolga, csak néhány fokkal intelligensebb legyen, mint a Viva és máris ígérek néhány órácska hozzájárulást a havi nézettséghez, ha esetleg még célcsoport vagyok valakinek (hmm, már csak bő öt évem van arra, hogy kereskedelmi célcsoporttagként számoljanak velem a nagyarcú ügynökségek, aztán jöhet a senior marketing, amit nem tudom, ...

Össze kellene mostmár szedni a Viharsarokból elszármazott zenészeket, nem csak a saját magam, illetve a blogolvasók kedvének kielégítéséért, hanem regionális portál szerkesztőjeként, szakmailag is izgalmas lehet. Persze vannak nevek: Balázs Pali, Uhrin Benedek, de azért vannak itt még jó arcok is :)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

...

Már csak kultúrtörténeti érdekessége miatt érdemes megnézni az m1-en a Csináljuk a fesztivált című műsort, még hogyha az ott elhangzó zenei anyag - diplomatikusan szólva - nem éppen a kedvencünk, mint ahogy a műsorvezetők sem túl szórakoztatóak. Viszont tükrözik az elmúlt ötven - vagy inkább 20-30 év tömegkultúrájának trendjeit. A műsor lényege, hogy három menetben először 144, majd 12 dalt juttat be a közönség a két döntőbe, végül kiválasztják az elmúlt fél évszázad legkedveltebb dalát. Eddig nem sok kedvencem tűnt fel (egy-két elfogadható igen, például Illés, Generál a mai műsorból.)

...

Már több mint tíz éve hajszolom a Mask zenekar archív felvételeit, most végre megszereztem az anyagot, közvetlenül a gyártótól, ha lehet így fogalmazni, ugyanis a közelmúltban az iWiW-en összakadtam Gabrieli Richárddal, a zenekar frontemberével, aki volt olyan kedves és elküldött nekem egy CD-t.

...

Leállok a P. Mobilozással, ígérem (a fene tudja, hány post szól róluk a három éves termésből), de nem bírom ki, hogy ne említsem meg, milyen marha jól esett megnézni ma éjjel a Dob & Basszus ismétlését, amiben a Kétforintos dal volt az egyik elemzett nóta. Ez volt az első kislemez tőlük, az A oldalon ez szólt, a B-n a Menj tovább, mondanom sem kell, hogy a mai napig, közel harminc év távlatában a fülemben van minden riff, minden hang. Igaz, hogy kábé huszonöt éve unom a Mobilt, 15-20 éve pedig kész csalódás az egész, azonban igazságtalan és hazug lenne letagadnom, hogy tinédzserkoromban ez volt a numero egy, nagyban meghatározta gondolkodásomat, beállítódásomat, azt, amilyen most vagyok bizonyos fokig ez a zene alapozta meg.N