A kutya vacsorája 2.
Jelentem, a kutya jóllakott, a csont megmaradt - hát ja, ez elég erőltetett, de ez a lényeg: remek volt a rádiófelvétel, olyan érzés, mintha a nappaliba cuccolna be egy remek zenekar - merthogy A kutya vacsorája szerintem az - és csak neked és a barátaidnak játszana.
Délelőtt Köles István Juniorral és nagyobbik fiával mentünk fel kocsival, a felvételig volt annyi időm, hogy meglátogassam végre Tóth Norbi barátomat, aki az elmúlt esztendőkben galériatulajdonos lett és meghatározója a kortárs képzőművészet fősodrának.
Nagyon jót beszélgettünk, szerencsére azon kevés, hosszú évek után történő találkozások egyike volt ez, amikor van miről beszélgetni. Simán felvettük a fonalat, pedig sok év (talán másfél évtized, ha nem ...