Erősen gondolkodom rajta, hogy kerékpáron megyek át pénteken Mezőtúrra, a Wanted Fesztiválra. Egyébként is csak egy napot akartam ott tölteni,  így összekötöm a kellemest a hasznossal (hogy most melyik a kellemes, melyik a hasznos, nem tudom igazán megmondani, asszem, is-is).  Nincs egyébként messze: Szarvas kb. 30 kilométer, onnan Mezőtúr - komppal persze - kb. ugyanennyi. Hazafelé pedig a jó öreg MÁV, gondolom, a kerékpárt fel tudom tenni az esti vonatra, a két várost ugyanis egy apró kis szárnyvonal köti össze és egy kispiros mozdony jár naponta néhányszor. Még átgondolom persze, a terv egyelőre több sebből vérzik, de ha lesz elegendő időm, illetve a bringámat is át tudom addig nézetni a mesterrel, akkor kalandra fel! A kitartással ...

Jó volt a Portugál , nem hiába éreztem, hogy el kell mennünk, pedig normális esetben dehogyis vágytam emberek közé, szabadtéri színházba meg pláne. De hát Lukáts Andor ahhoz túl penge, a darab híre pedig túl jó ahhoz, hogy kihagyjuk. Tényleg jó kis három órahossza volt, ami képes volt feledtetni a rajtunk lévő nyomást.

Változtattam egy kicsit a webstatisztikán, mert a Statsectornak az agyára ment a siker és elsejétől fizetős lett. Kívánom, hogy sikerüljön neki, én azonban még jelképes összeget sem kívánok fizetni nekik, mert ez elvi kérdés. Éjszaka a Google-lal akadtam rá a jobb oldalon látható MyStat-ra, első látásra elfogadhatóak a szolgáltatásai és van bloglistája is.

A feltorlódott feladatok ledolgozása egyébként ...

Félév lezárva, utolsó vizsgákra négyest-négyest kaptam, utána buli grillel, sörrel egészen késő estig, így a fesztiválújság befejezése hajnalra maradt. Minden percem ki volt centizve, de elkészültem kilencre, tízkor pedig már a dizáncégnél voltunk, aminek egy volt fotós kollégám, Nyári Attila a tulajdonosa és a vezetője. A produktumot még nem láttam, de teljesen nyugodt vagyok, mert szinte minden munkafolyamatot a volt napos gárda csinálta: Pocsaji Ricsi segített az oldalak összerakásában, Bacsa Endre tördelte, Attila pedig felügyelte a cuccot, no és én írtam-szerkesztettem. Elvileg szerdától minden fesztiválos kezében ott lesz Mezőtúron, bár még mindig fenntartom, hogy nem tekintem  újságírói pályám csúcspontjának a kiadványt, ...

Már csak néhány nap - mit nap: óra! - és normális életet élhetek, nem lesz több vizsga, munkatöbblet-teher, és akkor minden nap bringázok, olvasok, blogolok, pihenek, alszok, társadalmi életet élek. Hogy változatos legyen a blog, megint "szegénykorbelygyuriszív" típusú bejegyzés van soron, de téllleg csak erre futja most: egy csomó információt kéne a fejembe tömködni, vagy sikerül, vagy nem, továbbá a Wanted fesztiválújságját kellene szinte egyedül összerántanom péntek délelőtt tízig, amiben nem csak az a gáz, hogy egyedül írom - no jó, egy részét a honlapról emeljük át, kissé megturbózva, hanem az is, hogy most van először ilyen, célja az informálás, szórakoztatás, na most én itt a negyvenes fejemmel igyekszem ...

Holnap délutáni marketingvizsgámra tekintettel a vad olvasás mellett marketing témájú honlapokat is böngészgetek (szégyen, nem szégyen, most tudtam meg, mik azok a POS-reklámok; megmondjam? Hát az eladásihelyi cuccokról van szó, főleg patikák, dohánycégek élnek vele, de természetesen minden terület, így pld. az élelmiszeripar is). Ekkor akadtam egy érdekességre, ami nem csak szakmai: a világ legjobb ötven, vagy legalábbis annak tartott reklámja tekinthető meg egy weblapon, melyeket a Leo Burnett cég szakemberei válogattak össze. Érdemes megnézni, jópofák.

Normális helyeken most jön a lazítás, én meg most szívok a legjobban. Fel sem sorolom, annyi marhaság szakadt a nyakamba. Sőt, életemben először magánszakszervezetet is játszottam, mert muszáj volt: egy kis bérvitába keveredtem az egyik fővállalkozómmal, hadd ne nevezzem meg most itt viszonylag nyilvánosan. Szóval az, hogy egyre több és több munka, az ellenérték pedig egy 2002-es ligh-tos állapothoz van szabva: no nem. És ez nem anyagiasság, hanem erkölcsi kérdés. Aki úgy gondolja, hogy ennyiért dolgoztathat állat módjára, az tulajdonképpen lebecsül engem, és nem az én személyemre van ez kihegyezve, hanem - és hadd legyek nagyképű, ha már a szerénységem anyagi csődbe sodor - a minőségre, a pontosságra, a megbízhatóságra, s mindenre, ...

Az alföldi postavonatok június 26-án este futnak be utoljára a Keleti pályaudvarra: ezzel véget ér a vasúti levélszállítás Magyarországon. A Magyar Posta Rt. ugyanis az idén nyáron áttér a nyugat-európai országokban bevett gyakorlatnak számító közúti fuvarozásra. A forgalom 90 százalékát eddig is közúton bonyolították, mostantól azonban minden küldeményt így szállítanak, a postavonat-közlekedést pedig beszüntetik. A MÁV és a Posta 1868 óta működik együtt, ám a szerződést most felbontják.

Most pedig  megint nosztalgia következik. Első munkahelyem a postaforgalmi szakközép elvégzése után 1982-ben a mozgópostafőnökség volt, igaz, csak másfél évig dolgoztam itt, de rendkívül kedveltem ezt az életformát (a mozgóposta nem ...

Nem voltam túl aktív blogozó a hétvégén, ami persze nem azért volt, mert afféle jó bölcsész módjára a hétvégén elkerültem a gépet (pedig ez lenne a helyes, szavamra), hanem mert mást csináltam, szigorlatoztam például külgazdasági ismeretekből (ötösre :-)), családi ügyekkel voltam elfoglalva (hatodik házassági évforduló; családlátogatás), kutyakiképzés és egyebek, meg persze volt ebben munka is, elkészültem például a tokaji sajtóanyaggal, holnap megkezdem a szétküldést. Túl sok új infó nincs benne - legalábbis a blogon olvashatókhoz képest - azonban ha valakit érdekel a dolog, mármint médiásokat, az dobjon nekem egy emilt ide, de hangsúlyozom, a legfontosabb hazai lapok, tévék, rádiók, portálok kapnak ilyen anyagot, sőt a ...

Léna átlépte a szerb-magyar határt, ezekben az órákban hazafelé teker. Rádióinterjú megvolt, elvileg már megy is a rövid és a hosszú változat is. Érkezés előreláthatóan 11 órakor a polgármesteri hivatal elé, ez volt az eredeti indulási pont. Ha nem lennék elhavazva, pattannék nyeregbe és Székkutason várnám be, ameddig Pünkösdkor kísértem. Hahaha, olyan lenne, mintha mindvégig vele tekertem volna :-) Mellesleg rohadt kíváncsi vagyok, hogy nagyjaink értékelik majd-e ezt a teljesítményt, merthogy pénzt nem nagyon adott neki a szakbizottság, azt is tudom miért: mert a jobboldal a csángó út után rácsippant a témára, egy csomó rendezvényükön tartott élménybeszámolót. Ehhez tudni kell, hogy nagyon jó fej a Léna meg nagyon kedvelem, de ...

Jé, mit találtam: mondtam, hogy előbb-utóbb jól behálózzák a netet (jó kis képzavar :-)) a sztárblogok. Íme, az első fecske, vagy legalábbis ezek egyike: Csisztu Zsuzsa . Kérdés persze, hogy ez mennyire lesz hiteles, közel engedő napló, vagy mennyire menedzserirányított, marketingszempontok szerint megírt magánbulvár-híradó. Kiderül.

Életét vesztette egy Irakban szolgáló magyar tizedes. A katona vizet szállító járműve mellett bomba robbant. A detonációban egy szakaszvezető is megsérült.

Döbbenetes hír, nem csak azért, mert nagyon sajnálok minden feleslegesen elvesztett fiatal életet, együtt érzek a szeretteivel, hanem azért is, mert látom lelki szemeim előtt, hogy az elkövetkező napokban-hetekben sajnos a közélet és a média  agyonrágja-kiforgatja-zászlajára tűzi ezt a szerencsétlen esetet: mindenki fújja majd a magáét, holott a történet ennél jóval árnyaltabb.

Ez most vicc vagy komoly...?

A fővárosi Fidesz jogi szakértőkkel vizsgáltatja, milyen intézkedéseket lehet tenni a főpolgármester pánikkeltő bejelentéseivel szemben. Az ellenzéki párt szerint Demszky Gábor "önös érdekből" a budapestiek szavazási hajlandóságát akarta gyengíteni a tornádóveszélyről szóló bejelentésével.

Bocsánatot kért, az 1956-os forradalom után történtekért a kormányfő. Medgyessy Péter szerint "egy ország felelős vezetője, egy megválasztott kormányfő nem teheti meg, hogy egy ilyen eseményen ne mondja azt, amit szívéből érez".

Jól hangzik, csak nem értem, miért kellett ehhez 15 év, hogy az utódpárt - és most távol legyen tőlem a komcsizás - végre leszámoljon múltjának legsötétebb foltjával. Néhány hónapja Hiller - igaz, sokkal halkabban és kis visszhang mellett - megtette ugyanezt október 23-a kapcsán. Sajnos késő van ez, nagyon későn, ráadásul nem tudni, hogy a vasárnapi bukta nyomán nem egy új stratégiáról van szó? Nem jött be a negatív? Hát akkor Ron bácsi nyom egy kis nemzeti megbékés-fílinget nektek, buta gyermekeim.

...

Hál' Istennek "mikroszinten" nincs túl nagy visszhangja az EP-választásoknak, senki nem szól be senkinek a környezetemben sem, olyanok tudnak normálisan beszélgetni, akik két éve még marták egymást. A mi Viktorunk is visszafogott, asszongya, ne ünnepeljetek, dolgozzatok. Helyes. Az MSZP-nél  más a helyzet, bár ahhoz, hogy elkezdjenek forrni, nem kellett ez a viszonylag nagy bukta, hiszen a felszín alatt már a választások előtt is pezsgés volt. Én is túl vagyok lassan a politikai hanganyagokon, persze ez nem azt jelenti, hogy vigyázó szemünket nem tartjuk a közélet színpadán, dehogynem, csak éppen ez a felvonás volt egy kicsit vontatott - bár hangsúlyozom, részben kedvemre való eredmények születtek. Mit részben: így volt a jó, sokkal izgalmasabb ...

A szokásos választási utóhangok: a helyi pártvezérek immár országos főnökeik szavait visszhangozzák. Mindezt egész nap, az én mikrofonomba. Én meg persze egész nap ezt hallom, mert utógondozom a hangokat, kivágom az őzéseket,  a szuszogásokat és a torokköszörüléseket, úgyhogy az egész beköltözik az agyamba és itt visszahangzik. Van egyébként parlamenten kívüli pártom is, a Munkáspárt, akik, mondanom sem kell, Orosházán a dupláját kapták az országosnak, de még így sem eleget, itt sem érték el a négy százalékot. Egyébként rendes fickó a helyi vezetőjük, én vigasztaltam szegényt, hogy nem, nem vagy te a város politikai bohóca. Komolyan is gondoltam: becsületes, idealista ember, akiről sok úgynevezett demokrata példát vehetne.

...