Neked a divat, mondja meg hogy ki vagy? - Jelentem, nem, viszont a weben fontos a megújulás. Mint látható, az Alföldi blog új dizájnja követi a tizes évek közepének aktuális trendjeit.

Senki ne gondolja, hogy megszakadtam a nagy munkában, a Blog.hu szakemberei tettek ki új sablonokat, én pedig a legszimpatikusabbat kiválasztottam és élesítettem. Persze lehet, hogy később alaposabban szétnézek, illetve ezt a mostanit fúrom-faragom-szegelgetem.

A legszembetűnőbb változás, hogy a főoldalon nem lehet végigolvasni egy posztot, mint korábban. Ugyancsak jelentős változás, hogy az oldal tetején ajánló található, amely az elmúlt néhány hét/hónap általam legfontosabbnak gondolt posztjait tartalmazza. 

Nem hiszem, hogy bárkinek gondot ...

A látszat ellenére (értsd: közel két évtizede informatikai témájú cikkeket, blogposztokat is elkövetek) nem vagyok egy komoly informatikai szakértő, inkább csak egy olyan felhasználónak nevezném magam, aki az átlagnál többet ül a gép előtt és még mindig lázba tudja hozni az a forradalom, ami az újfajta kommunikációnak köszönhető.

Ezt azért fontos tudni, mert ha nagyobb baj van, igazi szakember után sikítok, s bizony ebbe a körbe tartozik az operációs rendszerek telepítése is. Ám az elmúlt hétvége áttörést hozott: két gépre is könnyedén feltelepítettem a Linux Mint rendszert. Igaz, nem azért sikerült a művelet, mert annyit fejlődtem, hanem mert végre a Linux-galaxis eljutott arra a szintre, hogy az alapoknál egy kicsit ...

Reggel olvasgatva a friss ozorai híreket eszembe jutott, hogy tavaly ilyenkor mintha írtam volna egy publicisztikát a Békés Megyei Hírlapba e témáról, egy kis Drive-keresgélés után rá is találtam.

Ozora más,  tehát gyanús

(...) Ozora körül gyülekeznek az általános támadásra készülő (...) seregek. Az (...) ünneplő ozoraiakat nem rémíti meg a hír, furfanggal futamítják meg a többszörös túlerőben levő hadat.

 

Nem, ez nem egy friss napihír, a kipontozott részre nem azt kell írni, hogy „2013-ban”, „rendőri”, illetve „fesztivált”. Illyés Gyula Ozorai példa című művéből készült film ajánlója ez és bizony a hiányzó szavak: „1848-ban”, „császári” és „első szabad szüretet”.

Abszurd ...

Közel húsz év után egy coming outtal indul ez a kis könyvrecenziós poszt: a kilencvenes évek második felében nem lett volna nehéz dolga egy hackernek, ha tart olyan fontosnak, hogy feltörje a fiókjaimat, ugyanis az internet hajnalán zenei rajongásom tárgya volt a jelszavam is egyben, azaz a "kispal" kifejezés mindent nyitott és feltárulhattak volna a szörnyű nagy titkok a levelezésemben.

Azóta persze óvatosabb duhaj vagyok és igyekszem betartani a biztonsági szakemberek tanácsait, s akkori rajongásom is átváltozott egyfajta tiszteletté a banda két Andrása iránt, melyet megerősített Lévai Balázs nemrég megjelent Lovasi - Idáig tudom a történetet című kötete.

Nehéz elfogulatlanul írni erről a munkáról, hiszen mint említettem, a ...

Ritkán adatik meg, hogy a kiadást követően rögtön egy új kütyü kerüljön a kezembe, ami ráadásul az enyém is. Korábban néhány eszközt (főként tableteket) kísérletképpen teszteltem a békéscsabai T-Ponttal együttműködésben, illetve egyszer még egy Windows Mobile 7-essel futó Nokia Lumiát is használhattam pár napig. Illetve hát volt egy céges Nokia Kommunikátorom, az akkori idők csúcsa, ami persze alig egy évig bírta és helyette egy N97-est kaptam.

Amúgy pedig mindig alsóbb kategóriás mobiljaim voltam, igaz ez az Android-korszakra is, az elmúlt négy évben sem sikerült utolérnem a csúcstechnológiát: 2010-től egy Sony Ericsson (ekkor még úgy hívták) Xperia volt a privát mobilom, majd 2012 óta egy Alcatel TO 995 saját márkás ...

Nem nagyon hittem volna, hogy én még aláírogatok mindenféle petíciókat, ráadásul pont az Origo főszerkesztőjének menesztése miatt, de most megtettem: csatlakozom a bloggerek tiltakozásához.

Egész nap ezen az ügyön puffogok a Facebookon, pedig lenne fontosabb dolgom is, de nagy-hagy hátast dobtam attól, hogy a magentás távközlési cég engedett Lázár János nyomásának. Hadd ne használjak most nagy szavakat, talán a robotfirkászok és robotolvasók fel sem fogják, hogy mi történt, de azt hiszem, az elmúlt két és fél évtizedet ma köptük szemen véglegesen.

Attól is tartózkodom, hogy részletesen irkáljak helyi ügyekről, egyrészt úriemberségből (akkor kellett volna, amikor benne voltam), illetve ott dolgozó barátaimat nem akarom ...