Ami most kimarad az én életemből, amit nagyon sajnálok, kicsi vigasz, hogy akikkel többnyire tekertem, orosházi OKÉ-s aktivista társak sem indulnak, helyette inkább egy nagyobb szabású túrába fektetik erejüket, illetve a szupermaratonra elköltendő nevezési díjat/szállodaköltséget.

Még nem tájékozódtam, hogy volt munkahelyem, melynek színeiben már hat vagy hét alkalommal letekertük a 120+120 kilométeres távot, most képviselteti-e magát. 

Lélekben veletek leszek, a bringám itt van velem, ha azon a hétvégén 240 kilométert nem is lesz módom letekerni, de néhányat biztosan bevállalok sporttársi szolidaritásból itt a Wiese mentén, s hogy nemzetközi legyen ez a túra is, lehet, hogy átkotrok svájci vagy francia területre is. 

...

A Nokia esete nagyon jó példa arra, hogy egyetlen rossz döntéssel - és az ahhoz való kitartó ragaszkodással - sokmilliárdos birodalmak is összeomolhatnak. Mától nincs Nokia, helyette Microsoft Mobile van.

Néhány éve még szép számmal akadtak olyanok, akik kerek-perec kijelentették: nekik a mobil egyenlő a Nokiával, így köszönik, nem kérnek ezekből a modern kütyükből, amit okostelefonnak neveznek. Manapság már nemigen akad ilyen kitartóan márkahű fogyasztó, legfeljebb ha mégis, hát ő is egy okostelefont kap Nokia néven, igaz, olyan oprendszerrel, amit kevesebben használnak és nincs hozzá annyi alkalmazás.

A legendárium szerint 2007-ben a Nokia vezérkara jót mulatott a mobilvilágot akkor forradalmasító első iPhone láttán, nem ...

Verset soha nem írtam, legfeljebb versszerű képződményeket diákkoromban hol egy füzetbe, hol különböző cetlikre, de valahogy ezek nem lettek sem igazi versek, sem igazi dalszövegek (hej, pedig de szerettem volna ünnepelt szövegíró lenni, ha már a színpad nem nekem való...).

A verseket viszont szeretem, bár - irodalmár barátaim nyilván elnézik ezt nekem - már régen nem úgy fogyasztom ezeket, mint ahogy azt szokás, tehát nem ülök le a kandalló elé a hintaszékbe teát vagy bort szopogatva egy verseskötettel, hanem megvárom, hogy a vers rám találjon akár útközben a rádióban, egy plakáton az utcán, vagy éppen megzenésítve, mint ahogyan a költészet bölcsőjénél történt ez.

Minden évben kiposztolok egy verset április 11-én, a ...

A helyzet az, hogy most bajban vagyok. Eredetileg ez a poszt a tegnapi kiegészítése lett volna, cukiságos kirándulási képekkel, hiszen a berni választást egy kellemes családi nappal kötöttük össze a svájci fővárosban, volt medvepark, városi séta parlamenttel és svájci nemzeti bankkal, jégkrémmel, meg móka és kacagás, de valójában ezek a képek maximum a Tumblr-re kerülnek fel - még jó, hogy van a családnak helyiérdekű blogja.

Mint azt még az eredmények ismerete nélkül, nyolc körül este kiposztoltam , az LMP-re szavaztam. Nem csak azért, mert az erősen (hiteles) civilekből verbuválódott társaság előtörténetét is jól ismerem, hiszen a Védegylettel és más zöldszervezetekkel 2000 óta állok szakmai és részben baráti kapcsolatban ...

Valami nemzeti ünnep van Magyarországon? - kérdezi egy helybéli atyafi, miután Bernben, a Muristrasse közelében útitársunk, a mintegy egy esztendeje Dél-Németországban élő Tibor arról faggatja, hogy merre van a konzulátus.

Ezek szerint nem mi vagyunk az elsők, gondoljuk, és valóban: a Muristrasse 31. alatt hatalmas a tömeg és csak magyar szó hallatszik. Egy ősz úriember fogad bennünket, kiderül, hogy megyék szerint kell sorba állni - mi viszonylag szerencsések vagyunk, mert a B-betűsöknél kevesen vannak.

Gyors adatellenőrzés, megkapjuk a szavazólapokat, örömmel vesszük tudomásul, hogy helyi jelöltekre is lehet szavazni. Ez okozott is egy kis fejtörést, mert erről fogalmunk sem volt (hol vannak már azok az idők, amikor az ember ...

Mert tegnap volt április elseje és hirtelen ötlettől vezérelve pár perc alatt összehoztam ezt a kis posztot.  egy egyszerű alapötletből kiindulva: lényegében csak összevontam egy német és egy magyar vicces kulturális jelenséget.

Pedig alapvetően nem vagyok egy tréfamester - persze a viccet értem és szeretem is -, hivatásos újságíróként nem is nagyon gyártottam ilyen átverős dolgokat sem április elsején, sem máskor. Viszont reggel csak félve mertem hírvadászni, főleg közéleti témában, hiszen manapság a tényleges hírek is sokszor Hírcsárda-posztnak tűnnek. 

Aztán délután valahogy eszembe jutott ez a Dieter Bohlen dolog, amit persze igyekeztem úgy megírni, hogy rögtön látsszon, hogy kamu, a visszajelzések szerint senkit nem ...

Aki ismer engem, vagy ezt a blogot, tudja, hogy inkább a veretesebb könnyűzenei műfajok állnak közel hozzám, sőt a nyálas német Hamburg Sound az, amitől leginkább kiráz a hideg, most azonban nem mehetek el egy jó kis lehetőség mellett.

Az a helyzet, hogy Dieter Bohlen, a Modern Talking egykori szőke billentyűse, számos német poplemez producere, aki jelenleg tévés tehetségkutatós zsűritagként ismert német nyelvterületen a szomszédom. Vagyis csak néhány hónapot tölt évente Dél-Németországban, itt van a közelben egy lakása s a múltkor bringázás közben összehaverkodtunk.

Hiába mutogattam neki a Quimby-t, meg a Kispált, meg a Hiperkarmát, nem igazán érdekelte, viszont amikor elmondtam, hogy az én falumból származik Balázs Pali, ...