Úgy tűnik, itt a civil dolgokról lehet dumálni naphosszat, a hivatalosságok továbbra is csak a saját orrukig látnak.

Tegnap ügyeletesként pont én tettem fel a hírt, hogy Szarvas és Békés városa kerékpárbarát város címet nyert. Ki is akadtam egy pillanatra, persze nem irigységből, hanem azért, mert még mindig a felülről vezérelt dolgok láthatóak a minisztériumokban: Szarvason és Békésen csinálnak valami mű-autómentes napot, vagy európai mobilitási hetet, illetve sikeresen pályáznak kerékpárútra, máris kapják a plecsnit. 2005 óta egyértelműen Orosházától hangos a média és a második nyilvánosság megyei szinten bringaügyben és semmi, merthogy ez alulról jövő, gondolom én.

Holott még az önkormányzatot sem érheti szó, ...

Sikeresnek bizonyult a mára tervezett bringatúra, kb. 25 kilométert tettünk meg szép nyugodtan és nem csak én élveztem, hanem az egész család: az egy dologra 5-10 percnél tovább nem figyelő Hédi Alíz és Erika is, akit néhány évvel ezelőtt sikerült elvadítanom a bringázástól egy közel száz kilométeres "mélyvízbe dobással", szabi alatt ennyi képzavar talán megbocsátható egy médiás betanított munkásnak.



Ami még fontos, egy kis reklám: van itt egy lelkes bringakölcsönző, úgy hívják hogy Teker Zoli. Arra nem tudtam rájönni, hogy tényleg ez a neve, vagy valami marketingfogás, mindenesetre nagyon kedves, szívélyes és segítőkész volt, s ami a legfontosabb, kitűnő Gepida bringákat tett a seggünk alá, melyekkel öröm volt a ...

Ma megvolt második kerékpáros külföldi utam, ha külföldnek számít még a Schnegenen túli, de Unió határon inneni Románia, annak is a legszéle, Nagylak, vagy írjuk, ahogy ők: Nadlak.

Ezt a napot sikerült ugyanis light-osra varázsolni, így belefért egy egész napos tekerés, amivel adós vagyok magamnak és a világ is adós vele nekem. Igyekeztem olyan útvonalat keresni, ami még viszonylag ismeretlen, ezért dél felé vettem az irányt, mégpedig Nagylakra, amely korábban  közkedvelt határátkelője volt a Békésből Romániába tartóknak, ám időközben megnyíltak a gyulai és a battonyai átkelők. MÉG NINCS VÉGE !



Nagyobb térképre váltás

...

Szobrocskák dinnyéből....

 

Származási hely: Dinnyefesztiv...

Na, végre egy hétvége, amikor már 110 kilométeren vagyok túl, természetesen két keréken: tegnap este negyven kilométer Kerekes Janival, a bevezető kiskörön: Nagyszénás-Gádoros-Orosháza, ma pedig ugyancsak Janival, illetve egy Józsi nevű tizen-huszonéves bringás sráccal és Halupa Lacival (aki később csatlakozott és hamarabb levált, de ennek logisztikai okai voltak, hiszen tótkomlósi) dinnyetúrát tettünk: a cél a medgyesegyházi dinnyefesztivál volt.

Amiből nem igazán sokat láttunk, mert Laci haverjaival el kellett menni a Csicsely kocsmába, ahol a helyi erők Kárpátiát hallgattak, de azért ittunk ott egy sört (én legalábbis). Útközben azért megnéztük, mint idegenforgalmi látványosságot azt a medgyesbodzási telepet, ahol Karsai ...

Vagy csak egy sokszorosan peches lúzer vagyok, vagy az őrangyalom nagyon óv valami részeg kamionostól, de műszaki hiba miatt a héten két ígéretes bringázás is füstbe ment.  Kedden a keróm jobb első kerekéből jött kávédarálószerű hang, amit másnap orvosolt is a szerelő (Keró Depó, ez itt a reklám helye). Amikor kész lett, rá sem ültem, csak feldobtam a tetőcsomagtartóra és hazahoztam. Aztán ma délután újabb túra indult volna, a hang azonban továbbra sem szűnt meg, a középső agy is rákezdett a darálásra. Szerencsére még zárás előtt történt, így a bringa most ott van a műhelyben és nagy valószínűséggel holnap délutánra kész lesz.

A kattogás oka a csapágyak elkopása volt, az történt ugyanis, hogy  hazaérve ...

Nekem egy hatvanas, a csapatnak száz kilométeres volt a szombati túra. Ezúttal az ürügy a múzeumok éjszakája volt, persze volt benne kultúrprogram is, a kiscsákói kastély megtekintése, meg valami quadbuli a kondorosi csárda előtt, ami bizonyos fokig szintén egy múzeum.

Nekem nem volt jó a déli fél egyes indulás, ezért később csapódtam a csapathoz, egész pontosan telefonos egyeztetés után fél öt körül elindultam a 47-esen Csorvásra, majd a kedvenc keskeny kis mellékutamon Kondoros  felé, s itt találkoztunk - sajnos elég korán, mert tényleg élvezetes kis utacskáról van szó, elég régen jártam arra.

Nem is szaporítom a szót, mert az OKÉ-blogon van egy nagyon jó kis leírás , fotógaléria pedig itt található .

Itt jártunk és így jártunk Kerekes sporttárssal: egészen máshová terveztük a vasárnap délutáni hétzáró bringatúrát, és kikötöttünk Pusztaottlakán.

Az úgy volt, hogy a múltkori 63 kilométert akartuk letekerni, mivel én azt kihagytam. S hogy valami változatosság legyen Jani számára is, ezért fordítva, azaz Kardoskúton kezdtünk, ipari út, Pusztaföldvár, Csanádapáca... Itt tartottunk éppen, amikor nekem bevillant a kislámpa: a beolon olvastam, hogy tepertőfesztivál van Pusztaottlakán. Tavaly a kollégám egész jókat mondott róla, teljesen le volt nyűgözve tőle, hát nézzük meg mi is. Én úgy emlékeztem, hogy a következő falutól, Gáborteleptől egy-két kilométerre van Ottlaka, ezért délután hat előtt néhány perccel ...

Sajnos elfoglaltságaim miatt nem tudok ott lenni, de azért kiragasztom az eseményt:

Az előző évek sikeres túrái után idén is megrendezik Orosháza környékén a 62 év - 62 kilométer elnevezésű kerékpáros délutánt szombaton.

>>>Teljes cikk a Beolon

>>>Tovább az OKÉ blogjára

Remélem, az időjárás baráti lesz (úgy emlékszem, tavaly esett az eső, de csak a túra első részét érintette, így már szárazon értünk haza). Bűntudatom persze van, ezért valamelyik nap magam is igyekszem teljesíteni a távot.

Pedig megfogadtam, hogy nem érdekel a Békéscsaba-Arad-Békéscsaba részletes végeredménye , de mégsem bírtam ki, megnéztem: 41. hely a középmezőny alsó felén, 65 befutóból fájó térddel, cuccokkal a csomagtartón, nem kapkodva: asszem, ez kitehető eredmény....

Nagggyon trehány blogger vagyok - írtam már a hét elején, most hozzáteszem ismét.

Mentség nincs, csak magyarázat: kenyéradó munkám is ad egy csomó feladatot, nem beszélve a családi békésségről :) De gőzerőben a Hegyalja -szervezés is, most készítettem el a Zöld Színpad béta programját, június elseje lélektani határ ebből a szempontból: aki jön, jön, aki tököl, azt meg kell sürgetni, aki nem jön, azzal ki kell mondatni. 

Aztán lesz nekünk egy jó kis gerilla akciónk, a Zöld Vadművelet , melyet a RayGun szervez a fesztiválnak, viszont töröm a fejem egy kis helyi akción, de erről többet nem mondok, mert akkor nem lesz gerilla :) Viszont akit érdekel, az jól teszi, ha gyorsan jelentkezik, mert június 4-e a határidő!

Most ...

Fegyelmezetlen blogoló vagyok mostanság - erre egy kolléga figyelmeztetett ma a cégnél: hát te már nem vagy Aradon? Persze hogy nem, hazatekertünk vasárnap, minden rendben, még érem is járt, persze csak biankó, mert valahol az alsó középmezőnyben végeztünk - társadalmi helyzethez méltóan :)

Készülök egy beszámolófélét írni a Beolra, de még nem csókolt meg a műzsa, és persze az egyéb teendők sem teszik ezt lehetővé, hogy két nyugis órát töltsek a Google Docs előtt és leírjam a legnehezebbet, az első mondatot...

A bringa felkészítve, félig-meddig én is, úgyhogy jöhet a szombat reggel és irány Békéscsaba, majd Arad, majd vissza Békéscsaba. Azért csak félig-meddig, mert sajnos nem nagyon jött össze a kerékpáros edzés, ezért maradt a szobabicikli meg a fekvőpad. A térdem miatt is bizakodó vagyok, a Melliora krémes kezelés a jelek szerint jót tesz neki.

Az út oda 103, vissza 93 kilométer (értelemszerűen az útvonalak mások), oda Csanádapáca-Tótkomlós-Mezőhegyes-Tornya-Arad a menetvonal, visszafelé lecsípjük a tótkomlósi kitérőt és Mezőkovácsháza felé jövünk vissza. Alapvetően nem szabad, hogy gondot jelentsen a táv, hiszen megközelítőleg ennyit már többször mentem, sőt ennél is többet, például a Lénát kísérő mezőberényi utak. ...

Túl vagyok életem első csontkovács-élményén, s ez optimistává is tett, hogy zökkenő nélkül részt tudok venni a Békéscsaba-Arad-Békéscsaba maratonin - persze csak a bringás szekcióban, elfutni a sarokig sem tudnék.

Magyarbánhegyesen működik ez a férfi, akinél jártunk. Senki ne gondoljon sarlatánságra vagy ilyesmire, emberünk ismert gyúró, megbízható anatómiai ismeretekkel. Csak néhány másodpercig éreztem úgy, hogy most nekem annyi, amúgy szinte élményszerű volt a kezelés.

Végre egy kicsit utolértem magam, be tudtam fejezni például ezt a slideshow-t, Forgó Imi OKÉ-s felvételeiből. Sikerült kiváló zenét is választani hozzá Manu Chao új albumáról. Szerintem nagyon ütős lett...