Orosházi SZDSZ: a happy end elhalasztva
A történet vége, ennyi és kész ... nagyjából akkoriban énekelte először a Tankcsapda ezt a dalt, amikor Orosházán megalakult az SZDSZ, Lukácsék élnek és virulnak, az orosházi SZDSZ pedig ma dobta be a törölközőt .
Világosan emlékszem azokra az időkre: először Bakti Tibiék lakásán gyülekeztek a liberálkezdemények, majd lett iroda a Pacsirta utcán és bár én másik csapatban fociztam, élvezet volt eljárni a radiszadikhoz, mert jó fejek voltak, mindig jókat röhögtünk, szóval helyi szinten is megvolt az a kultúrfölény, ami akkoriban vonzó volt a szabad demokratákban, szemben a népnemzetiek savanyú képével és a szocik sértődött ábrázatával. A kultúrfölény persze rossz szó, mert egyrészt nagyképűen hangzik, másrészt ...



Mielőtt bárki azt hinné, hogy gyászblogba készül átmenni a Kisvárosi webnapló, gyorsan jelzem, az események szerencsétlen összjátéka, hogy két ilyent tartalmú poszt jön egymás után. Viszont az sem lehet, hogy ne emlékezzek meg Bakti Tiborról, aki a múlt héten autóbalesetben veszítette életét. Íme az iWiW-üzenetet (bár nekem is ismerőseim, de én nem olvasok üzenőfalat), melyre Patakfalvi János hívta fel a figyelmem, illetve a hírt is ő csetelte nekem a minap:
Újabb szomorú történet: Gábor nagyon érdekes színfoltja volt a helyi valóságnak:egy sportember, akivel még a magamfajta sport ellen beoltott riporter és jó interjúkat tudott csinálni és egy úriember, aki azzal hozott zavarba, hogy soha egy rossz szava nem volt senkire és semmire.
