A látszat az, hogy kínosan ügyelek a középen állásra, ezért ha egyet
rúgok balra, kényszeresen jobbra irányul a következő fricska.
Pedig nem így van, most mégis egy baloldali, vagy magát annak mondó barátomat fogom megvédeni.
Vagyis dehogy, ő is kapni fog. Sokkal inkább az egyik még (?) létező
demokratikus közösségi helyszínt, ennek a blognak a fórumát .
Történt ugyanis, hogy a Jobb Hatos elnevezésű kampánylapban az október
23-ai tudósítás szerzője, Molnár Béla városi Fidesz-elnök jó nagy vihart kavart, talán akaratán kívül, talán nem. Az írás
nagyon jól bizonyítja azt a politológiai közhelyt, hogy ha az inga
nagyon balra leng, az akaratlanul jobbra is messzire leng majd.
Mivel az írás nincs meg digitalizálva, begépelni ...
Az mindig szomorú, ha megszűnik egy napilap , mert egyrészt veszítenek
az olvasók, ha mást nem, a választási lehetőséget, veszít a szakma és
persze bajba kerülnek az újságírók, kiadó munkatársak is. Talán
azért is vagyok ilyen empatikus, mert magam is átéltem ilyet szűk három
és fél éve.
Pedig akkori mohó felvásárlónk, az Axel Springer most a kárvallott, egy
év után be kell zárnia életképtelen lapját. Nekem egyébként jó emlékeim
vannak a Reggellel, mert fesziválos sajtósként nagyon korrekt és
hasznos együttműködés alakult ki, dolgozott ott néhány jó ismerősöm is,
például Toót H. Zsolt, a Heti Válasz korábbi főszerkesztője - remélem,
az új struktúrában, a hírügynökségben is jut neki hely.
Viszont szerintem az már ...
Az áldozatokra békében emlékezve
Méltóságteljes négypárti tiszteletadás a 301-es parcellában
Az 56-os forradalom elfojtásának évfordulóján az áldozatokra emlékezve
mindenki az együttműködés és az összefogás fontosságát hangoztatta. A
301-es parcellánál pártok képviselői és közjogi méltóságok is
koszorúztak - egyaránt az alkalomhoz illő körülmények között.
1956. október 23-a és november 4-e között nagyon sok minden történt,
szinte gyorsított felvételként vált a nagy nemzeti illúzióból keserves
nemzeti tragédia.
2005. október 23-a és november 4-e között is nagyon sok minden történt,
szerencsére pozitív irányba. Remélhetőleg nem csak egyedi esetről van
szó, de ha igen, akkor is megelégedéssel töltheti el az ...
Ma este azt fogjuk ünnepelni, hogy tíz éve indult el a rádió Orosházán,
s ebből nőtte ki magát a cégcsoport. Akkor még külsősként dolgozgattam
be nekik, de ott voltam a kezdeteknél is - mára már igen kevesen
vagyunk abból a csapatból, talán csak az ügyvezető igazgató, Békefi
Pista és szerénységem. A jogviszony soha nem volt szoros, sokáig a
külsős státusz jellemezte az együttműködést, most pedig az elegáns
alvállalkozás a jó kifejezés - igaz, az újság megszűnése után, 2002-től
jóval több feladattal.
Időközben elég komoly terjeszkedés indult, békéscsabai, gyulai
frekvenciák, másik orosházi adó, majd jött Szeghalom, Szarvas,
Mezőkovácsháza, mára a két rádió - a Rádió 1 Békés Megye, illetve a
Rádió 47 - nyolc adót ...
Gyurcsány mester egy
kicsit keresztülhúzta a számításaimat, mert ebben az időszakban,
valamikor a jövő hét közepén Zalában kellene lennem egy jó barátom
invitálására, viszont az időpont variálható, a miniszterelnöki interjú
meg nem, meg ugye fesztiválos kötelezettségek, lobbi, miegymás... Azért
sem summanthatom el a dolgot, mert a rádió presztízséből kifolyólag
illen egy nagyobb lélegzetű Gyurcsány-beszélgetést leadni, meg aztán
városházi emberem
sok követ megmozgatott az interjúért, nem élnék vissza a dologgal. Pedig aznap a születésnapom előestéje lesz, azt az ember szereti jó társaságban eltölteni... :)
Hosszú idő után ma délután
végre élvezettel írtam cikket: a mi kis
agrárprojektünket írtam meg egy kicsit laza stílusban. Az a helyzet
ugyanis, ha pénzért írok, az szinte mindig nemszeretem munka, ha
ingyér' írok, az nagyon szeretem munka, de "haszontalan", de ha
elengedhetem magam és számlát is küldhetek róla... - asszem, ez a
Maslow-piramis legteteje :)
Ha nagyképű
lennék és öntelt, és mondjuk nem tudnám, hogy komoly emberek is
olvasnak, akkor azt mondanám, hogy narancsosan írtam, de nem mondom, inkább
szerényen: narancsos-indexes stílusra törekedve... Szóval Top Secret Project, Beol.hu
Ez a négy pihenőnap nagyon
gyorsan eltelt, kesergek, akárcsak a rossz diák, akinek ismét suliba
kell mennie. Arra persze jó volt a hosszú hétvége, hogy úgy-ahogy
kipihentem magam, illetve a tegnapi biciklitúrát is meg tudtuk
csinálni, de főként munkával teltek a napok, egész pontosan saját magam
utolérésével, de ez legalább megtörtént. Nem jutott viszont időm
olvasni, pedig de szerettem volna, ki is szemeltem egy könnyed Ken
Follett-regényt - tudom, az csak ponyva, de már ez is előrelépés
mostani kulturális szokásaim mellett - különben is, Ken Follett olyan
alapkönyvek szerzője, mint a Tű a szénakazalban, a Kaland
Afganisztánban, nem beszélve A katedrálisról vagy az Egy úr
Szentpétervárról címűről.
Bár általában zuhanyzáspárti vagyok, most egy kád forró vízból
kászálódtam ki néhány perce. Megvolt ugyanis az évzáró (nagy
valószínűséggel legalábbis) nagy túra, 116 kilométert tekertünk Kerekes
Janival . Az úti cél Gyula volt, az útvonal: Pusztaföldvár, Csanádapáca,
Csabaszabadi, Újkígyós, Szabadkígyós, Gyula, visszafelé pedig:
Szabadkígyós, Újkígyós, Gerendás - és itt jön a pikantéria -, onnan
pedig földúton Orosháza. Vagyis csak félig, mert valami okból
Pusztaföldvár határában kötöttünk ki, innen tekertünk be a városba, bár
még mindig rövidebb utat tettünk meg, mintha Gerendásról Csorvásra és
onnan jöttünk volna a 47-esen.
Az időjárás nem jelentett különösebb kihívást, persze ujjatlan kesztyű
helyett ...
Illetlenség
lenne nem megemlékezni a jó öreg Cseh Tamásról, aki tekintélyes
életművéről (a bakelitek teljes létszámban itt a polcon), éppen a Ten
years after, azaz Tíz év múlva címűt adta elő a Fehér babák
takarodójáról, ami még tizenéves
koromban is fontos dal volt számomra (lehet, hogy itt a blogon már
erről
írtam, ha nem, akkor csak arra emlékszem, hogy sokaknak elmeséltem).
Szóval arról szól a dal, hogy "...csak tíz év múlva ne ez a dal
legyen", azaz forduljon jobbra a sorsunk, aztán eltelik tíz év, még tíz
és sajnos lassan újabb tíz - a dal pedig alapjában véve ugyanaz,
függetlenül rendszerváltástól, sínen lévő magánélettől, viszonylag
elfogadható egzisztenciától...
Belenéztem az MTV-n vetített segélykoncertbe , főként az elejét láttam.
A lista nem vonzott különösebben, többnyire a Fidesz-holdudvar próbálta
megmutatni erejét, hatását, nem tudom, hívtak-e másokat, vagy
beengedtek-e nem Orbán-fan előadókat. Ugyebár az Edda, Balázs Fecó,
Vikidál, Varga Miklós, Ákos vonulat annyira nem érdekel, viszont
találkoztam egy-két számomra fontos előadóval is, így nekem nagyon vagy
viszonylag bejönnek az öreg Tolcsvayék, Cseh Tamás, jópofa volt a
Zeffer-féle Rock Band (ex-Tunyogi -Tunyogi Péter sajnos beteg,
gerincműtéten esett át), és frenetikus meglepetés volt a Transylmánia ,
akikről nem is hallottam eddig, viszont nagyon bejött, amit csinálnak,
s ami leginkább a korai Ghymesre emlékeztet engem első ...
Kicsit el teccett alukálni solymász ügyben: immáron harmadik éve
rendezik Gyopárosfürdőn. :-)) - írja egy ismerős, és tényleg! Ez azt
jelenti, hogy valami okból 2003-ban és 2004-ben nem mentem ki a
záróterítékre, holott ez korábban szokásom volt, most pedig rutinból a
régi helyre ballagtam ki, mi több, mást is odacsődítettem. Lassan kérem
a felvételemet valami öregek otthonába, úgy tűnik, egyre szenilisebb
leszek.
Itt van mindjárt a ma délután: még reggel elhatároztam, hogy a reggeli
bringatúrára bemelegítésképpen délután tekerek egy kicsit a város
körül, 4-5 órás indulással, merthogy az időeltolódás miatt nem hatkor,
hanem hétkor sötétedik. Négy óra után (amikor felébredtem ebéd utáni
szunyókálásomból) kezdtem el ...
"Magyarországon 100-150
ember vonzódik a madarakhoz" - írja kedvenc helyi lapom
a solymásztalálkozó kapcsán. Szodoma és Gomorra! Különösen így,
madárinfluenza idején :)
Bár általában zuhanyzáspárti vagyok, most egy kád forró vízból
kászálódtam ki néhány perce. Megvolt ugyanis az évzáró (nagy
valószínűséggel legalábbis) nagy túra, 116 kilométert tekertünk 
Illetlenség
lenne nem megemlékezni a jó öreg Cseh Tamásról, aki tekintélyes
életművéről (a bakelitek teljes létszámban itt a polcon), éppen a Ten
years after, azaz Tíz év múlva címűt adta elő a Fehér babák
takarodójáról, ami még tizenéves
koromban is fontos dal volt számomra (lehet, hogy itt a blogon már
erről
írtam, ha nem, akkor csak arra emlékszem, hogy sokaknak elmeséltem).
Szóval arról szól a dal, hogy "...csak tíz év múlva ne ez a dal
legyen", azaz forduljon jobbra a sorsunk, aztán eltelik tíz év, még tíz
és sajnos lassan újabb tíz - a dal pedig alapjában véve ugyanaz,
függetlenül rendszerváltástól, sínen lévő magánélettől, viszonylag
elfogadható egzisztenciától... 
Belenéztem az MTV-n vetített