Tegnap gyerekprogram volt, kimentünk a Lencsési Közösségi Ház előbulijára, ott készült ez a videó annak örömére, hogy végre rászántam magam a Movie Maker új verzójával való megismerkedésre.
Igazi családi házi videó a maga amatőrségével, alcateles telefonnal, úgyhogy nem is verem nagyon nagy dobra, hogy van ez itten nekünk a YouTube-on
Ugye Orwell-i ez a világ? - kérdezi éppen ma egy kolléga, de rögtön Ákos víziói jutottak eszembe erről, ezért inkább őszinte voltam: nekem inkább Monty Python-i fílingem van.
Erre erősített rá ez a remekbe szabott levélváltás, amin tényleg nem lehet szívből bosszankodni, inkább csak nagyot röhögni.
Egyébként egy helyiérdekű városi legenda szerint történt hasonló eset Békés megyében is pár éve: egy fiatal vállalkozó, nevezzük X-nek egy projektjéhez gyűjtött támogatókat, ami egy nagy cég marketingeséhez is befutott A marketinges " X egy idióta, nem javaslom" megjegyzéssel továbbította volna főnökének a levelet, ami azonban valahogy (gondolom, továbbítás helyett a válasz ...
A citera nem menő, de valahogy mégis késztetést éreztem, hogy levideózzam a sümegi várban néhány hete Lázár István Aranypáva-díjas mestert, merthogy amit csinált, nagyon illeszkedett a környezethez. Nem csak klasszikus értelemben vett magyar népdalokat játszott egyébként, hanem reneszánsz zenét, sőt balkáni népzenét is, például az egyik témát néhány éve a Balkan Fanatik, korábban a Barbaro vitte sikerre.
Beszélgettem is a mesterrel néhány percet, nagyon remek citeratörténeti előadást kaptam (majd utánaguglizok, hogy valóban a citera-e minden húros hangszer alapja - nem kizárt egyébként, hiszen már a Bibliában is említik), illetve a helyi népművészek életéről is esett némi szó.
Frissítés: Sokaknak nem jelenik meg a beágyazott verzió (pld. Firefox böngészővel),ráadásul ahol látszik, ott automatikusan elindul ezért kattints ide a videó megtekintéséhez.
Az elmúlt 24 órában nagyon sok helyen botlottam ebbe az írásba, mondjuk én is hozzájárultam egy lájkkal az össznépi osztáshoz. Mivel hosszú évek óta nem jártam a Szigeten, nem is szívesen tennék hozzá semmit, bár amit olvastam, illetve hallottam a mostani szigetes világról, az egybeesik Bede Márton gondolataival.
Van itt egy idézet, ami külön megragadott:
Ez utóbbi egyébként annyira nem lenne meglepő egy fesztiváltól, amelynek néhány éve még az a Müller Péter volt a művészeti vezetője, aki egészen addig állítgatta a saját borzalmas zenekarát a nagyszínpadra, amíg egy nap már többen voltak a deszkákon, mint a közönségben.
Bár Müllter Péter Sziáminak én sem vagyok fanatikus ...
Nehéz elhinni, hogy amikor 89-90 táján Gyöngyösi Zoli barátom a kezembe nyomott egy kazettát, rajta a legendás 1985-ös Pál Utcai Fiúk demóval, a banda már vagy hét éve létezett. Annál is inkább fura, mert a nyolcvanas évek egy részét Budapesten töltöttem ilyen-olyan minőségben, de valahogy Orosházára kellett költöznöm, hogy megismerjem a legendás anyagot, rajta videón is hallható Bállal, illetve Fiatal lányokkal, Hajszával, Jégkirálynővel és más legendákkal.
Aztán sorra jöttek a PUF-lemezek, amelyeket hol jobban, hol kevésbé szerettem, de azért máig itt van a szívemhez közel a bájos szigetszentmiklósi banda, persze ha elvetődök egy buliba, még mindig a Bál és a Fiatal lányok tud igazán felvillanyozni (hozzáteszem, a Legelő ...
Soha nem hittem volna, hogy Magyarországon valaha is ötvenéves blogger akad ki azon, hogy a nevében valaha fiatal szót viselő párt udvaroncai punkfóbiától szenvednek, hát most ez is megtörtént . Kiskunhalas azért sem áll közel a szívemhez, mert 1984 egy nagyon ronda februári napján ide szállítottak friss kényszersorozottként a helyi határőrlaktanyába, hogy aztán másfél éven át fogva tartsanak (igaz, itt csak két-három napot töltöttem).
Az a helyzet, hogy punkok már akkor is voltak és akkor is lesznek, amikor ezek a helyiérdekű talpnyalók eltűnnek a süllyesztőben (és jönnek másikok, de talán pont ezért lesznek punkok is).
Ja, tessék mondani, ilyen póló van az én nem éppen S-es méretemben is?
A címadás provokatív ugyan, de nem átverős, ugyanis akárhogy is nézzük, a július elsején bevezetett trafikvilágnak van egy nagyon fontos hozadéka az alternatív dohányosok szempontjából: végre a mi kis falunkba is elérkezett a slim filter.
Igen, az a kis fehér vacak, amit a sodort cigi végére teszünk, magyarul vékony füstszűrő. Ezzel megmagyaráztam az alternatív dohányos kifejezést is: azok a nikotinfüggők, akik maguk állítják elő cigerattájukat - jómagam ezen belül ahhoz a kisebbséghez tartozom, amely nem hüvelybe tölti a dohányt, hanem sodorja. S hogy a dolog még bonyolultabb legyen, nem kézzel, hanem egy sokak számára fura szerkezettel, melynek neve rollbox és így néz ki: .
Ezzel a címmel megy sorozat a Recorder zeneblogon, s mint a címből következik, ismert és kevésbé ismert zenészek osztják meg balatoni élményeiket. Egyébként is Balaton-láz van a médiában, például máshol kedvenc balatoni dalokat válogatnak és persze friss beszámolók olvashatók a magyar tenger partjáról.
Nos, nekem a Balaton egy kicsit más, nem vagyok igazán nagy fan, de bajom sincs a tóval és környékével, bár alapvetően északi part-kedvelő vagyok, még inkább szeretem a Balaton-felvidéket. Alapvető jó élményeim ugyanis ide kötnek, Füred, Zánka (többszörösen is), Badacsony, stb.
Családi nyaralásunk sem igazán volt még olyan, hogy kifejezetten a tóra irányult volna, most először viszont így történt.
Cseh Tamás zsenialitása nem kérdés, ám halála óta kialakult egy sajátos nosztalgia, persze intellektuális síkon, de akkor is csak egy hosszú távon ártalmas jelenség. Zseniális a Főhajtás album, illetve az ehhez kapcsolódó Sziget-projekt, de sajnos láttam már olyan hakniszerű Cseh Tamás-estet, amit jobb lett volna nem megtartani.
Ezért is voltam szkeptikus a békéscsabai Cseh Tamás-est előtt, de szerencsére nagyon kellemesen csalódtam. Az első részben egy összeszokott zenekar (Őszy-Tóth Gábriel, illetve egy zongorista és egy gitáros férfi) adtak elő jól ismert dalokat az első négy albumról, ami számomra nem okozott túlzottan nagy eksztázist, tény, hogy derekasan levették a lemezekről a dalokat, ráadásul könnyű volt nekik, hiszen az ...
Tíz évvel ezelőtt nem mosókonyhában, nem is szükséglakásban, de tény, hogy elkezdtem blogolni. Kíváncsiságból, önkifejezési vágytól hajtva, meg hát benne volt a levegőben, hogy itten nagy dolgok vannak születőben, bár akkor még senki nem sejtette, hogy a közösségi média egyik fundamentuma született meg a blogokkal. S ennél még fontosabbak azok a barátságok, melyek a hőskorban születtek, hiszen akkoriban maga a blogger-közösség alkotott egyfajta social networköt.
Tíz év múlva ne ez a dal legyen - énekli Cseh Tamás, bízva egy tíz évvel későbbi jobb világban. Nos, tíz évvel ezelőtt én is egy jobb világban bíztam, mindenesetre rosszabbra gondolni sem mertem, hát ez lett belőle.