Az a baj, hogy túl sok a halott zenész, így ez a blog is néha átmegy panoptikumba, amit én igyekszem is visszafogni, ám amellett mégsem mennék el szótlanul, hogy Cseh Tamás ma lenne hetven éves. Kiváló összeállítás található a Recorder blogon, ami engem is arra inspirált, hogy egy best of Cseh Tamással emlékezzek arra művészre, akit mindenki tisztelt, akitől mindenki tanult (aki nem, az magára vessen) és akinek munkássága túlél mindent és mindenkit.

Az én első Cseh Tamás-élményem egyébként 1979-ig nyúlik vissza: a sarkadi középiskolában másodikos koromban az iskolarádió stúdiójában akadtam rá a fekete borítós bakelitre, ez volt a Levél nővéremnek. Akkor már  elég jelentős csőlátással bíró rockerként nehezen szántam rá ...

Vigyázat, dohányzást népszerűsítő, tudomásul vevő bejegyzés következik.

Néhány éve rákattantam a dohányzás gyakorlásának ősi módszerére, a sodrásra, igaz, gép segítségével, úgynevezett rollbox-szal rakom össze a cigijeimet. A dolog némileg kényelmetlenebb, mint a jelenleg elterjedt módon csomagolt cigaretták fogyasztása, viszont sokkal minőségibb dohányzásélményt ad, az anyagi vonzatokról ne is beszéljünk (bár a jobb dohányok ára meglehetősen magas, nem beszélve a sodráshoz szükséges papírról és filterről)

Lényegében szinte a kezdetektől többnyire a Lidl-ben szerzem be a Claridge nevű saját márkás dohányt, ami árát tekintve alsó középkategória, minőségét tekintve pedig nagyjából a legmagasabb szintnek ...

Kínos, hogy nem emlékszem már, melyik haverom állított be egy szép napon Orosházán Kígyó utcai albérletünkbe ('986 az évszám, hogy adjunk neki Cseh Tamás-os hangulatot, mert valami olyasmiről van szó), és azt mondta: itt van még egy haverom is, de kinn maradt az utcán, mert felfedezett egy bagolyfészket.

Kinéztünk az ablakon és ott állt a ház előtt fa alatt egy vékony srác, zöld keki cuccban, bajusza, illetve alsó ajka alatt egy kis jellegzetes legyecskével és kitartóan figyelt fölfelé. Néhány perc múlva aztán bejött és kiderült, ő Boldog Guszti. Akkor találkoztunk először, bár kiderült, hogy életünknek már korábban is számos metszéspontja volt, például a vele készült interjúban említett gádorosi P. Mobil-koncert és hát ...

Ezúttal a magyar királyi televízió helyzetét gyömöszöltem 1550 karakterbe, illetve a holnapi újság harmadik oldalára. Visszatérő rovatunkban közszolgálatilag szólunk be (már még a szerkesztő nem láttam, lehet, hogy lájtosodik a cucc).

Maradj talpon és a talpnyalók

A magyar könnyűzene egyik ellentmondásos, ámde mégiscsak sokak által kedvelt fenegyereke éppen a sminkszobában tartja az arcát az õt púderezõ hölgy felé, amikor beesik egy asszisztens, hóna alatt a mappával. A fiatal lány egyszerre riadt és szégyenkezõ: elmarad a beszélgetés, fentrõl szóltak. Aztán némi huzavona után az adást mégis felveszik, de a zenei betétet nem adják le, mert azt sugallja, hogy Magyarország rossz hely.

Nagyot téved az olvasó, ha azt ...

Az évértékelők ideje van, lássuk saját privát szféránkat, milyen volt ez az egyébként rettegett 2012? Az a helyzet, hogy nem is sokat gondolkodtam rajta, merthogy nem nagyon vagyok ilyen összegzős típus, jobban szeretek előre tekinteni (no nem túl nagy távlatokba, mert minek), azonban mindenképpen hasznos három fő kategória mentén lezárni az évet, hátha erőt ad a következőhöz.

Munka: a legpozitívabb, hogy még van. Sajnos a médiapiacon megtalálható minden rossz tendencia begyűrűzött a mi kis mikrovilágunkba is, s anélkül, hogy bármilyen szolgálati titkot kikotyognék, nyilvánvalóan a pénztelenség határozta meg az évet, ami magával hozta a visszafogott humánerőforrást és az ezzel járó pluszfeladatokat.

Privát szféra: amilyen ...

Nem szokásom különösebb fogadalmakat tenni, mert úgysem lesz belőlük semmi (lásd öt éve a dohányzásról való leszokás, vagy néhány intenzívebb sportolásra utaló elhatározás), most viszont határozottan kijelentem: hosszú idő után ismét fizetni fogok a zenéért.

Félre ne érts, nem fogok lemezboltba járni és cd-ket hazacipelni, de az online zeneboltok egy dollár/dal ajánlatát sem veszem igénybe, viszont mára elérkeztünk arra a szintre, mely talán választ jelenthet a másfél évtizede halódó zenepiac minden gondjára - még hogyha a haszonélvezők nem is a multinacionális kiadók lesznek.

Nos, én a Deezert választottam azon egyszerű oknál fogva, mert a szolgáltatóm (Telenor) lehetővé teszi a gyors, egyszerű csatlakozást, de más ...