Itt az ideje a coming out-nak és mesélek egy kicsit a belügyes múltamról. Szerencsére nem arról van szó, amire gondolsz, soha nem jelentettem senkiről, tartótisztem sem volt, de kiképzőtisztesem, illetve tiszthelyettes, tiszt elöljáróm annál több. Mégis belügyes voltam, hiszen a határőrség sorozott része is ehhez a tárcához tartozott az ántivilágban.

Szinte napra pontosan harminc éve, 1984. február 28-án egy megszeppent fiatalember ácsorgott az orosházi kultúrház előtt, kezében egy szatyor, már nem emlékszem, mi volt benne, nagy valószínűséggel gondos kezek által összeállított hazai ízek, no meg mindenféle tisztálkodószer nekem és majdani harci eszközeimnek. És persze nálam volt egy kisalakú, semmivel össze nem téveszthető ...

Ezekben a napokban komoly változások előtt áll családunk, ami ugyebár totális magánügy, ám mára a privát szféra és a nyilvános szféra határai teljesen összemosódtak, amihez mi magunk is nagyban hozzájárulunk. Először diszkréten kezeltem ezeket a változásokat, ám mivel az utóbbi időben egyre több kérdést kapok/kapunk, így nagy vonalakban összefoglalom ezek publikus részét mégpedig az online kommunikációban jól bevált GYIK-módszerrel.

Akkor már nem dolgozol a Beolnál?

Nem, tegnap volt az utolsó napom, nagyon kedvesen búcsúztattak el a kollégák, én pedig egy körlevélben hangsúlyoztam, hogy fontos volt számomra az "elmúltnyócév", amit velük tölthettem, ami természetesen igaz is. A döntés oka teljes mértékben családi: ...

Szánkó helyett rollerrel indultunk ma sétálni egy nagyot, majdnem megkerültük az egész falut, sőt egy kicsit még tovább is merészkedtünk a mellékelt képek tanúsága szerint.

(Alapvetően nem vagyok ilyen családifotó-posztolós típus, viszont tetszik a blog.hu új fotógaléria-alkalmazása és nem bírtam ellenállni neki, hogy kiragasszam ezeket)

Gyere a Gépelés Teszt -re és próbáld ki!

Nekem ez jött ki, tehát senki ne akarjon felvenni titkárnőnek, pedig tíz ujjal tolom:

Az a helyzet, hogy annak idején telexgépen tanultam és ott egész más logikával működnek az ékezetes betűk, így ilyenkor mindig rá kell néznem a klaviatúrára, mert közel harminc év után is elvész az ö,ő, ü, ű, szerencsére az é, á, í megvan vakon is...

Frissítés: Délután már jobban ment...

Nem, nem hegyvidéken autóztam ma délután, ilyen különös felhők jelentek meg négy óra körül Békéscsaba határában. Elég béna mobillal, koszos üvegen át, menet közben fotózni, de a lényeg látszik. Lehet, hogy csak nekem szokatlan a jelenség, esetleg valaki tudja, mi a magyarázat?

Semmi disznó tartalom, még csak nem is hangzatos, átverős cím, csupán az Android hangfelismerőjéről mesélek egy rövid vicceset.

Az úgy volt, hogy Mikulásra meg kell tanulni ezt a verset , ami így kezdődik: Üstököm ha megrázom, dér csillog a faágon. Csakhogy a papír a kocsiban maradt, ami a garázsban áll, az meg nagyon messze van, az udvar végén, ebben a nagy hidegben kinek van kedve odáig botorkálni - a tanulással pedig haladni pedig kéne.

Ekkor úgy gondoltam, varázsló leszek, belemondtam szépen, lassan az Android keresőjébe:  Üstököm ha megrázom, dér csillog a faágon. A Google kis gondolkodás után azt mondja: nincs ilyen találat, hogy: Tököm ha megrázom, délcsillag ül a faágon.

Éktelen röhögésbe kezdek, amire persze a ...

Kirándulás Pósteleken, gyerek, kutya, hogy az élmény teljes legyen. Túl sok készpénz nincs apánál, van viszont SZÉP kártya, ám azon csak 3100 forint, legalábbis a vendéglátás alszámlán, így hát legyen az ebéd a Mókus csárdában.

Ezért kiadva az ukáz: visszafogottan válogassunk az étlapról, mert ki tudjuk ugyan fizetni az ebédünket készpénzzel, de akkor vásárolni nem tudunk.

Gyönyörű októberi délután, irány a terasz, ahol 8-10 ember már ebédel. Jön a szimpatikus pincér, illetve az étlap. Apa menüt kér (imádja a paradicsomlevest és a második sem rossz), a nyolcéves a gyermekajánlatból választ. 

Amikor a pincér felveszi a rendelést és elmegy, a gyerek megszólal:

- Apa, ki tudjuk fizetni?

- Persze hogy ki, kislányom - ...

(Bocsánat a késői posztért, szinte órára pontosan egy héttel ezelőtt írtam meg az első napot, de sűrű hét volt ez és még most is tart).

Meghallgattatott az ima és valóban szeptember lett másnapra, igazi szeptember, így a második napi tekerés jóval zökkenőmentesebb lett. Igaz, reggel vadul beöltözve, téli szerkóban indultam el, de aztán az orosházi pihenőhelyről már pólóban indultam el Szarvasra.

Nem csak az időjárás miatt volt kellemesebb a vasárnap, hanem mert a második napi útvonal szívemnek kedves terepen vezetett, hiszen korabeli bringázásaim/bringázásaink vezettek erre: Kígyós, Apáca, Orosháza, Nagyszénás, Szarvas.

Az eredménylista nem lett számomra túl csodálatos, lényegében utolsó előtti lettem, de nem is ...