Tartalmas és élményekkel teli két héten vagyunk túl, mint arról az alábbi galéria is tanúskodik (ezúttal a megújult Google Photosra vezet a hivatkozás, remélem, mindenki számára könnyen kezelhető, számomra legalábbis nagyon egyszerű volt a szerkesztés).

A fotók első fele Salzburgban készült, ahol hazafelé menet - akkor még csak ketten, mivel Hédi már augusztus eleje óta Orosházán nyaralt - megálltunk néhány órácskára, majd jönnek a magyarországi képek, végül a prágai, illetve Karlovy Vary-i nyaralás képei.

Salzburg - a galériához kattints ide, vagy a képre

Nem állnék most neki hosszas szöveges elemzésnek, de tény, hogy még egy biciklizés közbeni kávézást sem úszhat meg az ember menekülttéma nélkül (momentán ...

Az úgy volt, hogy a nyár elején ünnepeltük megismerkedésünk 20. évfordulóját (ami dátumra egybeesik a házasságival is, de az csak 17), ami nálunk tradicionálisan egy jó helyen történő vacsorával ünneplendő esemény. Ez az idén kimaradt, s ha már jubilálunk, ne kispályázzunk, azaz ne valami helyiérdekű étteremben romantikázzunk, hanem mondjuk egy párizsiban.

Persze nem úgy, mint a nagymenőknél, azaz helikopter, Grand Hotel és pezsgő, hanem csak alsó középosztályosan: hosszasan tervezve, olcsó szállás lefoglalva, program gondosan megtervezve, a vacsorához asztal nem foglalva, hanem spontán beesve valahová. Ez utóbbi egy remek kis kávéház volt, ahol inkább amerikaias volt a konyha, nem francia, ám mégiscsak helyi alapanyagból ...

Közelebb van, mint Békéscsabához Póstelek vagy éppen Telekgerendás, ehhez képest csak ma fedeztük fel a szomszéd város, Zell im Wiesental kevésbé látható részét. Mindössze néhány kilométeres séta és láthatunk egy kiváló vadasparkot, mely a Fekete-erdő tipikus állatait mutatja be, rengeteg erdei ösvény, kilátó, pihenővel kombinált tűzrakóhely.

A szervezők esti tájékoztatása szerint egy kisvárosnyi, azaz 27 ezer résztvevője volt a Bad Sächingen-Stein-Laufenburg Slow Upnak , azaz ennyien pattantak bringára, illetve csatoltak fel görkorcsolyát ezen a kellemes vasárnapon. A rendezvény lényegét nem részletezném, hiszen leírtam a beharangozó posztban , helyettük leválogattam néhány ma készült fotómat, íme:

Indulás előtt

Egy pihenő a sok közül

Egy dilijárgány logisztikai szakembereknek

Rezesbanda a főtéren

Laufenburg

Műszaki gond? Keine Problem!

Menni vagy maradni?

Át a Rajnán

Ezért a kilátásért muszáj volt megállni

Jó étvágyat!

Bocimobil

Néhány arc a 27 ezerből

Németországban élő budapesti ...

A Békéscsaba-Arad-Békéscsaba Szupermaraton hosszú évekig volt a tavasz fénypontja számomra, hiszen az út minden nehézsége ellenére csodálatos kollektív élmény letekerni két nap alatt több mint kétszáz kilométert. Bár a környezet nem túl ingergazdag, sőt az utak egy része is csapnivaló, mégis van annak fílingje, amikor áttekersz Dél-Békésen, átléped a határt és nemsokára egy igazi európai nagyvárosban találod magad, merthogy Arad bizony az.

Tavaly szakadt meg a folyamat, s az idén sem leszek ott a nagy tekerésen május 16-án és 17-én, azért némi kárpótlás vár rám, illetve a családra: egy nagyon kedves itt élő magyar házaspár invitálására ugyanazon a vasárnapon részt veszünk a Slow-Up Hochrhein elnevezésű bringás ...

"Csalódott a család: az eső miatt ki kell hagynunk a mai autómentes napi tekerést, ami Baselből indul, mindhárom határmenti országot érintve" - ezt még vasárnap reggel twitteltem az erkélyről, miközben az időjárás tombolását figyeltem, ehhez képest később mégis jóra fordult egy kis időre, így gyorsan behajigáltuk a bringákat az autóba és irány az első pont, ahol rá tudtunk csatlakozni a menethez.

Ez még a német oldalon, egy Weil am Rhein nevű kisvárosban történt, ahol folyamatosan hömpölygő bringás tömeggel találkoztunk. Rövid idő után már a francia oldalon találtuk magunkat, majd Svájcban, egészen pontosan Baselben, mely az egész napi rendezvény alfája és omegája volt. 

A Slow Up című rendezvény egyszerre hasonlít egy ...

Hivatalosan tavaly októberben adták át, de valahogy ősszel nem tudtam kipróbálni, ám ami késik, nem múlik. A közlemények szerint 27 kilométeres elkészült szakaszról van szó a két város között, ám ez így csalóka. A távolság ennél sokkal hosszabb, ugyanis beleszámítanak a már meglévő, főként belterületi kerékpárutak, illetve Doboz és a sarkadi körforgalom között lényegében nincs kerékpárút, a bringások csak a közutat tudják használni.,

Ez azonban csak addig bosszantó, míg szembesülünk vele, inkább csak a kommunikációs nagyotmondókra haragszunk, sok esetben különben is jobb az úton tekerni. Látványosan új, EU-normáknak megfelelő új bringautakat egyébként Békéscsaba-Gerla és Doboz között, valamint Sarkadtól a ...

Neked a divat, mondja meg hogy ki vagy? - Jelentem, nem, viszont a weben fontos a megújulás. Mint látható, az Alföldi blog új dizájnja követi a tizes évek közepének aktuális trendjeit.

Senki ne gondolja, hogy megszakadtam a nagy munkában, a Blog.hu szakemberei tettek ki új sablonokat, én pedig a legszimpatikusabbat kiválasztottam és élesítettem. Persze lehet, hogy később alaposabban szétnézek, illetve ezt a mostanit fúrom-faragom-szegelgetem.

A legszembetűnőbb változás, hogy a főoldalon nem lehet végigolvasni egy posztot, mint korábban. Ugyancsak jelentős változás, hogy az oldal tetején ajánló található, amely az elmúlt néhány hét/hónap általam legfontosabbnak gondolt posztjait tartalmazza. 

Nem hiszem, hogy bárkinek gondot ...

Ami most kimarad az én életemből, amit nagyon sajnálok, kicsi vigasz, hogy akikkel többnyire tekertem, orosházi OKÉ-s aktivista társak sem indulnak, helyette inkább egy nagyobb szabású túrába fektetik erejüket, illetve a szupermaratonra elköltendő nevezési díjat/szállodaköltséget.

Még nem tájékozódtam, hogy volt munkahelyem, melynek színeiben már hat vagy hét alkalommal letekertük a 120+120 kilométeres távot, most képviselteti-e magát. 

Lélekben veletek leszek, a bringám itt van velem, ha azon a hétvégén 240 kilométert nem is lesz módom letekerni, de néhányat biztosan bevállalok sporttársi szolidaritásból itt a Wiese mentén, s hogy nemzetközi legyen ez a túra is, lehet, hogy átkotrok svájci vagy francia területre is. 

...

Ahogyan ígéretet tettem, életünk új helyszínéről sem marad el a blogolás, azonban ezt a felületet nem teljesen érzem megfelelőnek napi kis dolgaink rögzítésére, ezért az erre legalkalmasabb platformon, a Tumblr-en indítottam el a Hármashatár című mikroblogot .

Elsősorban azért esett a választásom sokak kedvenc mikroblogjára, mert pontosan alkalmas apró kis impressziók, helyzetek, szösszenetek, gyorsfotók, linkek, videók és egyebek rögzítésére, amire a blog.hu nem egészen - nem is azért találták ki, bár bizonyos mikroblogos elemek itt is felfedezhetők, már ami az admin felületet illeti. Ráadásul mobilról, tabletről is gyorsan frissíthető, így bárhol, bármikor megszülethetnek az új mikroposztok. (Az igazsághoz tartozik még, hogy ...