Ez a fiatal zenekar visz most mindent, mindenhol. A csapat egyfajta pszichedelikus rockzenét játszik, visszanyúlva a Greatful Dead, Jefferson Airplain-gyökerekhez, mindez modern hangzással párosulva. Szerencsére nem kell a garázsok mélyén várniuk a csodára, a csoda megtörtént és számos fórumon látható, hallható a szemtelenül fiatal srácokból álló csapat. 

Hallgassátok szeretettel.

Az alaphír röviden: az Omega nevű együttes, melyet én is kedveltem egészen fiatal koromban, különösen az első néhány lemezüket, koncertet ad a felcsúti stadionban.

Ez elég vicces hír, különösen annak fényében, hogy még Ákos, Pataky, Demjén sem merészkedett idáig, bár nekem az Omega már akkor gyanús volt, amikor a sokadik feltámadás országjáró turnéján lejelentkeztek a fideszes kormánymegbízottnál Békéscsabán.

Szerencsére kiderült, hogy van még "tökös gyerek" ebben a megtépázott legendában, mégpedig Mihály Tamás basszusgitáros. A fenti interjúban jól hallható, hogy mi történt és miért nem szabad bevállalni egy ilyen bulit annak, aki még egy kicsit is ad magára. (Csak egy kis kitérő: néhány éve megjelent egy ...

Csak hogy a kínálat változatos legyen, jöjjön valami más. Tegnap ugyanis posztoltam már a jó öreg blueslegendáról (Hobo) és napjaink trashnagymenőjéről (Ektomorf), jöjjön most egy két évtizedes stabil pont zenei világomban, az elektronikus alapokon nyugvó, ám zeneileg mindig izgalmas Anima.

Prieger Zsolték sok mindent letettek az asztalra, azon kevesek közé tartoznak, akik rendkívül változatos zenei világokat képesek teremteni. A zenekar akkor volt a legnépszerűbb, amikor a Gipsy Sound Clash, illetve az Aquanistan című lemezeiket kiadták, már ami a szélesebb tömegek érdeklődését jelenti, ám ezeket követte a szerintem egyik legerősebb anyag, a We Stike.

Aztán jött a popos Tedd a napfényt be a számba, ami nekem nem lett a ...

- Gyerekek, csináljatok valamit, Uhrin Benedek itt kalimpál nekem egy számlatömbbel és minden áron nálam akar fellépni - szakította félbe kétségbeesetten a kora délutáni fesztiválnyugalmat az egyik programhelyszín színpadmestere a szolgálati hasábrádión a kétezres évek elején Hegyalján.

Igen, ez volt a "Mester", Uhrin Benedek csúcskorszaka, amikor tinédzserek tomboltak kegyetlenül rossz dalaira - igazi underground sztár volt, aki, ha a zenetörténetnek nem is, de a magyar internet történetének fontos fejezete lesz, hiszen ő volt az első és talán a máig legnagyobb hatású mém. Valaki ugyanis meglátta egy harmadosztályú kábelcsatornán, ahol műsoridőt vásárolt magának, majd a még keskenysávú, betárcsázós interneten addig ...

Czutor Zoltán munkásságát még a Nyers sikerei előtt, tehát a kilencvenes évek legelején volt szerencsém megismerni, ugyanis a szegedi zenekar rendszeresen fellépett Orosházán. Különös hangzású muzsika volt ez, ami elütött a kor meghatározó soundjától, sem rock, sem blues, sem alternatív, hanem valami más.

Aztán jött a nagy siker, melynek csúcspontja a Hazudós Zenekarok turnéja volt, Czutorék a Kispál, a PUF és a Tankcsapda társaságában járták az országot és a fesztiválokat, remek lemezek jelentek meg, majd feloszlott a banda és jött a Belmondo, melynek munkásságát őszintén szólva nem kísértem annyira figyelemmel, ám a tavaly megjelent lemezük kifejezetten tetszett.

Most pedig itt van a szólólemez, amiről az Édes hazám ...

Menyhárt Jenő, az Európa Kiadó alapító-frontembere számára nem teltek el alkotás nélkül a New York-i esztendők: egy Magyarországon talán kevésbé ismert albumot adott ki ott alapított zenekarával. Egy rendkívül élvezetes albumról van szó, ami sokban hasonlót, sokban eltér az általunk jól ismert Európa Kiadó-soundtól. 

Akárcsak a többi Heti kedvencnek, ennek sincs különösebb aktualitása, csupán két privát ok: egyrészt nemrég olvastam el végre Para-Kovács Imre interjúkötetét Menyhárt Jenővel , másrészt pedig elkezdtem felszámolni a káoszt a gépeinket fojtogató adathalmazban és az elfekvő kincsek közt találtam meg ezt az albumot, melyet ide egy YouTube lejátszási lista formájában tudok kiragasztani.

Ne várjon senki ...

A Pixies zenekarra jó régen, még a kilencvenes évek legelején figyeltem fel, ekkoriban az első számú forrás jó zenékből az MTV (igen, a Music...) 120 perc című műsora volt, melyben egy Paul King nevű fazon avatott be bennünket az akkor friss ellenkulturális zenék világába.

Aztán nem sokat hallottam a bandáról, nem is hallhattam, mert feloszlott és számomra viszonylag láthatatlanul állt össze. 2013-ban viszont megjelent ez az Indie Cindy című album, mely újra felhívta a figyelmet a Pixies-életműre, mely sokakra hatott, a Wikipedia szerint még a Seattle-sound legendájára, Kurt Cobainre is.

Sokkal több egyébként ez a lemez számomra, mint egy szimpla visszatérő album, mostanában szinte mindig ez szól a fülemben a vonaton, ...