Ritka mozis élményeinket gyarapítottuk a héten, nem akartunk lemaradni ugyanis a meglehetősen nagy dirrel és durral beharangozott Üvegtigris 3 premierjéről. Véleményünk nem mindenben azonos, tény, hogy én jóval többet kuncogtam a nézőtéren, míg Erika többnyire kínosan feszengett.

Alapvetően azonban egyetértettünk: jó, hogy elkészült a harmadik rész is, és az is jó, hogy az első két részhez képest egy kicsit megfrissítették a helyszínt. Igaz, ebből a klasszikus félreértések vígjátéka sült ki, nekem valamiért például a Miniszter félrelép ugrott be, ami az Üvegtigris fő erejét adó csehes szocreálos fazonokkal és szitukkal vadítva nem teljesen fért össze. Ráadásul a helyi előzményeket egy kicsit meg is nyújtották, valahogy ...

Az idén először leszokom a köremilekről, kizárólag a weben és a közösségi platformokon kívánok mindenkinek békés karácsonyt és nagyon boldog új évet. Lassuljunk le legalább annyira, mint amennyire Ady Endre és Szabó Gyula lelassítani képes. Tudom, ez a legnehezebb - nekem is...

Egy jegyzet, nem egészen úgy, ahogy terveztem...

Pest megyében élő R. barátomnak tűnt fel elsőként, hogy hosszú ideje nem született új bejegyzés, nos, ennek semmi mögöttes oka nincs, például az, hogy üres címlappal akarnék tiltakozni a médiatörvény ellen (mondjuk elég nagy pofátlanság, de röhejes is a dolog: szegény konzervatív akarnokaink nem sejtik, hogy ezzel a jogszabállyal felgyorsítják a hagyományos sajtó amúgy is nagy ütemben zajló vegetálását és a világháló, ezen belül is a social média malmára hajtják a vizet, hiszen mindenki mást be lehet fenyegetni 25 meg 50 millós bírsággal, no de egy usert a Facebookon...)

De nem is ez a lényeg, hanem csak egy rövid életjel: itt vagyok, csupán cikinek tartom, ha valaki folyamatosan arról posztol és csiripel, hogy mennyit dolgozik ...

A nagy kérdés, hogy lehet-e belülről bomlasztani, avagy forradalom vagy reform? A közhelyes költői kérdést most nem a rendszerváltás, vagy valamelyik buta párt belügyei kapcsán teszem fel, hanem mert  45 éves az Ifjúsági Magazin .

A negyven alatti olvasó most felkapja a fejét: hogy kerül ide az a gagyi izé?... Nos, az IM nem mindig volt gagyi izé. Amikor még nem volt internet, szabad sajtó, kazettás magnó is csak elvétve, nos a hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek elején bizony az Ifjúsági Magazin havi megjelenése jelentette a friss infókat, természetesen zenei téren. Én nem tudom hogy csinálták, de szinte gyeplő nélkül dolgoztak fel olyan témákat, mint a Piramis-, a Beatrice-, a P. Mobil-jelenség, az IM mondta ki először, hogy a ...

No tessék, este arról posztolok, hogy visszatér a közel ötvenéves rockmatuzsálom , most pedig olvasom a Lángoló Gitárokon , illetve a Quarton , hogy feloszlik a Hobo Blues Band, nem is akármilyen számmisztika köré építve: Hobo 33 évesen alapította a zenekart éppen 33 éve, a búcsúkoncert pedig a mester 66. születésnapjának előestéjén lesz.

Mi több, ott lesznek a legendás korszak muzsikusai is, így Póka Egon, Tátrai Tibor, Solti János, Deák Bill Gyula. Sőt lemez is készül - stílusosan - Halj meg és nagy leszel címmel.

Az ős-Hobo viccesen mutat a Pajtás újság (az Úttörőszövetség lapja) címlapján

Szerintem Hobóról sokszor posztoltam, így eltekintenék az önismétléstől, talán csak annyi, hogy egy fontos személyiségnek tartom ...

Soha nem voltam Omega-fan, de soha nem mondtam, hogy az Omega szar. Egy magyar ikon, amely nagy reményekre hivatottan indult, de Presserék távozása után már nem tudott igazán emlékezetes dolgokat véghezvinni - még hogyha ezzel a kijelentéssel vitát is generálok.

Jó, tudom, ott az Időrabló, a Léna, a Napot hoztam csillagot, a Nyári éjek asszonya, de hol vannak ezek a korábbi albumokhoz képest, még hogyha a Petróleumlámpát meg a Gyöngyhajú lányt szét is cseszték a kereskedelmi rádiók az állandó játszással.

Néhány kötelező bakelitet megvettem/szereztem annak idején, amíg nem volt túlkínálat jó zenékből, pontosítva, amíg nem volt kínálati piac a magyar lemeziparban,  de például cd-n vagy mp3-as formátumban egy darab Omega-anyagom ...

Azért egy kis kiruccanást mégiscsak beépítettem a két hetes szabiba, ami persze csak részben az: mivel Erikának egyetemi kötelezettségei vannak Pécsett, elkísértem én is. Szállást pedig Villányban foglaltunk, mert itt nincs messze, jóval olcsóbb és persze ugyebár itt él és dolgozik jelenleg Erik.

Erika konzultáción ül, én becsekkoltam az Ottó panzióba (ez a reklám helye, tényleg igényes és korrekt szállás), kb. egy óra múlva találkozom Erikkel, majd irány vissza Pécs, ahol felvesszük Erikát, vacsorázunk, este pedig egy kis bortúra, de csak annyira, hogy reggel korán kelés és irány vissza a Viharsarokba.

(Érdekes, hogy az ilyen típusú bejegyzések mennyire elmaradnak mostanában, persze tudom-tudom, erre van a Twitter, meg a ...

Az idén sem maradt ki szűkebb hazánk fő attrakciója, a kolbászfesztivál , igaz, ezúttal kicsit másképp voltam kinn.

Korábban általában aktív vagy passzív résztvevőként vettem részt a médiakupán, ami egyfajta pr-esemény volt, különböző szerkesztőségek és azok holdudvara gyúrt hasonló feltételek mellett, mint a szombati nagy gyúráson, arra volt alkalmas, hogy valamilyen szinten népszerűsítsük saját lapunkat. (IT és tradíció - valami ilyesmivel operált a Beol). Persze a mi kolbászunk sikerült általában a legrosszabbul, de nem annyira, hogy ne lehessen nagy pofával befalni és jó sokat inni rá, nem beszélve róla, hogy jó kis koncertekkel zárult a nap, volt például Hobo, Emil.Rulez, Vad Fruttik.

Az idén elmaradt a médiakupa (az ...

Elég jól belenyúltam egy hete a jegyzetválasztásba: vasárnap szinte egész nap nem jutott eszembe semmi, aztán írtam egy kínkeserveset az alkotmányozásról, másnap vagy harmadnap láss csodát: kirobbant a hét botránya, melynek középpontjában az Alkotmánybíróság, illetve a legnagyobb kormánypárt frakcióvezetője áll.

Szóval amíg én a jegyzetemben egyfajta bizalmat szavaztam a kétharmados többséggel bíró hatalomnak, az maga cáfolt rá erre másnap, mondhatjuk egy láthatatlan szmájlival, hogy szégyenben hagytak.

Az esetnek komoly visszhangja van, még az eddig türelmes Török Gábor is beszólt, sőt a heti válaszos Stumpf András is, akinek túl sok dolgát nem ismerem, viszont az nagyon tetszett, hogy egyszer Kovács Ákossal szemben kiállt a ...

Nagyon fontos blogszabálynak tartom - és be is tartom -, hogy ha nem jut eszedbe semmi, akkor eszedbe ne jusson posztolni. Ennek ellentmondani látszik, hogy most mégis ezt teszem, holott nem jut eszembe semmi okos...

Az igazság az, hogy jegyzetet kéne írnom a holnap újságba és valóban nem jut eszembe semmi, csakhogy a hagyományos zsurnalisztikában nincs ilyen szabály, profizmus van, írni kell valamit oszt jó napot. Gyakorlott újságírónak van annyi rutinja, hogy a semmiből is összetákol valamit, főleg nemzeti ünnep után, s ha ez a nemzeti ünnep pont október 23-a...

Csakhogy ami eszembe jutott, azt mind lesöpörtem. Fiatalok és 1956? Hülyeség, közhelyek, erről a témáról már 15 éve is vitatkoztam a helyi rádióban, természetesen megértve az ...

Tegnap ünnepelte a T-Mobile, hogy jogelődje, a Westel 20 évvel ezelőtt indította rádiótelefonszolgáltatását - mert akkoriban még így hívták a mobilt, már ha mobilnak nevezhetjük azt a négykilós masinát, amit magával kellett cipelnie a módos előfizetőnek. Mert bizony akkoriban meglehetősen luxusnak számított 300 ezer forintot kiadni egy ilyen készülékre, ráadásul a hőskorban még a hívott fél is fizetett.

A minap kislányommal sétáltunk és meglehetősen nehéz feladatnak bizonyult elmagyarázni, hogy volt idő, amikor otthon nem volt telefon, mert hiába volt igénylés, azt csak több éves várólista után kötötték be. Meg hát nem volt mobil, mint most, egy családban akár négy-öt is. (Mondjuk ezt már 8-10 éve is nehéz volt akkor ...

- Kettőt kérek szépen a Kolorádó Kidre .

- Avatárra? - kérdezi a mozipénztáros, végül tisztázzuk a félreértést. Attól azért tartunk, hogy azt hiszi, hogy azt hisszük, ez egy westernfilm, nem pedig egy kortárs magyar mozi, merthogy a címe az, ami.

Ketten ültünk be Erikával a moziterembe, végül fellélegeztünk, amikor megjelent még egy néző. Valahol sejtettem én, hogy nem lesz tömeg, azért csalódtam, hogy Vágvölgyi B. András első filmjére ennyire nincs érdeklődés Békéscsabán pénteken este. Egyrészt azért, mert sokunk kultikus figurája Vágvölgyi, kezdve azzal, hogy a Magyar Narancs alapító-főszerkesztője volt, majd kiváló könyveket írt, főként filmes témákban (sajnos az 1989-cel adós vagyok még magamnak). De maga a téma is ...

Néhány perce került ki a netre az eMasa összeállítása a helyi sajtóról, melyben én is nyilatkozom. Nem bloggerként, hanem Beol.hu szerkesztőként, ugyanis mi - és általában a megyei hírszájtok - törekszünk lefedni azt az űrt, amit a helyi cenzúra többnyire szabadon hagy, vagyis minél lokálisabb tartalmakat nyújtani, lehetőleg úgy, hogy - esetünkben - például a nagyszénási olvasót ne terheljük bucsai járdaépítéssel vagy egyéb abszolút lokális infókkal.

A jelenleginél természetesen komolyabb lokalitásra készülünk, azaz még nagyobb hangsúlyt kap a felhasználói tartalom, a jövőben nem sikkadnak el olyan infók, amelyek nem ütik meg a jelenlegi szerkesztői ingerküszöböt (lásd bucsai járdépítés).

Az alaptéma egyébként ...